|
Post by Sue on Jul 16, 2006 19:05:28 GMT 1
Mivel úgy láttuk, eléggé elszállt a másik topic, közös megegyezés alapján a jövőben az összes jövőbeli karakterleírás ide kerül. Az előző topicba írtakat én kigyűjtöttem, és itt egy postba mindet berakom. Ha a jövőben valakinek új karaktere lesz, akkor ide írja, lehetőleg hasonló formulában, mint én (az elején kitüntetve, hogy hanyadik karaktere, majd kiemelve a neve és a szigete). Ha esetleg a régebbi karakteren szeretnétek változtatni, akkor nekem vagy valamelyik sziget kormányzójának privát üzenetben küldjétek el, hogy mit változtattatok (ugyanis a postot amiben összegyűjtöm a régi topic karaktereit csak mi tudjuk módosítani). Ha új karakter van azt tehát ide írjátok. Viszont semmi más nem kerülhet ide a leírásokon kívül. Ha észrevételetek lenne a karakterekkel kapcsolatban, azt a régi topicba írjátok, amit átneveztem "Beszélgetés a karakterekről"-re. Ha esetleg módosítást eszközölnétek, később rajzoltatok hozzá, akkor pedig ott a csodálatos modify (persze lehet a beszélgetősbe szólni h "hé kukkantsátok meg, lett rajz"). A következő postban lesz egy lista, amelyet vagy én vagy az épp erre járó szemfüles kormányzó (~moderátor) mindig módosít majd új karakter érkezésekor (előre is köszi a többieknek az együttműködést . Módosítva: Olyan szép hosszúra sikerültek a leírások, hogy nem fértek egy postba, így ismét mindenki karaktere külön hozzászólást élvezhet de beírom őket nyugi. -.-
|
|
|
Post by Sue on Jul 16, 2006 19:06:25 GMT 1
Viridosia: Bari - Ailee - lány Iso - Dispella - lány Khim - Noth - fiú Machinurbium: Niki - Eloise - lány Iso - Conveneus - fiú Sue - Arthur - fiú Venefitia: Dreamer - Aurora - lány Lw - Colm - fiú Lorelen - Elenor - lány Lorelen - Helia - lány Anncska - Aislinn - lány Saxumira: Khim - Dolus - fiú Bari - Tlaloc - fiú Havoc - Noalesh - lány Nóri - Lina - lány Exigusia: Mr. Swapbomslime - Morisz - fiú Lw - Meton - fiú Frost - Manoir - fiú Wolf - Marones - fiú
|
|
|
Post by Sue on Jul 16, 2006 19:12:39 GMT 1
Bari első karaktere:Ailee [VIRIDOSIA]Viridosia: külsõ: kb. 14nek néz ki, de a viselkedése érett-kivétel amikor nem komolytalankodik, vagyis csak a harcban komoly-, és még õ se tudja igazából hány éves. fehét bõr, fekete szem, barna haj ami kb. vállig ér, nedvesség hatására göndörödik. testalkat: gebe-és lapos. magasság: 130 cm-alacsony( ez már elég alacsony?) szív alakú arcocska, nagy szem. hegyes orr, vastag száj, nagyon fehér bõr, nagy szempillák, meg olyan kis aranyos. ;D szóval izé azok a férfiak a akik körül veszik pozítivan nyilatkoznak gyermeki külsejérõl. mindenféle: elég gonosz tud lenni. ragaszkodó, makacs, önfejû, izgága, ügyetlen, gyors, bájos amúgy, naiv, büszek, és beképzelt, merész, bátor, nem túl erõs. meg tud olvasni és írni(de csúnyán ír), nem tud rajzolni, csak énekelni, de azt szépen, de alt. ;D., aggresszív, megveti a nõket, szereti az állatokat, fõleg gyíkocskát, és lázadó jellem, aki elszánt is. ;Ð, szeret másoknak fájdalmat okozni, mert szadista, de hûséges, meg õszinte, de érzéketlen. kedvenc elfoglaltságai közé tartozik: mások elverése, harc, meg gyíkocska sétáltatás. kedvenc ruhadarabja: nem érdeklik az ilyen nõies dolgok, mint ruha, meg szépségápolás. anélkül is elég jól néz ki. (megjegyzem mondá ezt Ailee, aki épp tõrt döfne az oldalamba, ha nem ezt írnám le) kedvenc étel: bármi csak nem hús. allergiás rá. ital: borocska. munka: hm, ha lehetne harcos név: Ailee jelentése: fény, vagyis azért találó, mert nem találó. története: Ailee egy kisházacskában lakott apjával és a gyíkjaikkal. Apja gyíkpásztorként dolgozott egész életében. Sose volt könnyü dolga egy lánnyal, fõleg, hogy felesége elhagyta õket vagy meghalt mikor Ailee született. Aileenek sose mondta mg, ezért lelki korcs lett a lányából. Apja elég keménykezû, önfejû, makacs és agresszív volt, de szerette a lányát (ütni is). Meg munkára fogta, aminek Ailee mindig örült csak amikor takarítani kellett akkor lázadozott. De apja vasakaratának köszönhetõen a lány csak még inkább makacs lett. Amúgy se volt szerencsés rábízni semmi féle munkát, mivel általában mindent levert, és összetört. Ennek is elég érdekes történet van, mivel Ailee életeében egyszer járt jösnõnél, de minden bizonnyal utoljára aki mivel a jósnõ elátkozta õt, és azóta tör-zúz. És természetesen a jósnõ megbocsájtott volna ha oda adják az egyik gyíkjukat, de Ailee büszkesége nem engedte, hogy oda merészkejen ismét. Szóval innentõl fogva utálja a mágiát, és a jósnõket, meg mivel nõk se se vették körül a nõket is. Nem bírja elviselni ha vki nem tud egy gyíkot megölni, vagy ilyen férfias dolgokat nem bír mûvelni. Természetesen vannak ilyen álmai, mint fehér lovag szõke lovon de az ilyeneket elássa magába és inkább a jelenben él, amúgy is az idõsebb korosztályból választana, nagyon bájos tud lenni ha akar csak már akaratlanul bánt meg másokat, áés így üldözte el az összes férfit akivel az apja összeaakarta hozni, hogy elkergesse magától. Szóval elég sok rémtörténet kering róla, de leginkább az, hogy megölte a saját apját. Amit tény hogy valamilyen szinten igaz is. Mivel a leányunk, mindig is harcolni kart volna hõn szerett királyáért, így elhatározta, hogy harcos lesz. Hát jó is lenne, lány létére, csak hogy az apja látván nem él sokáig, csalái üzlet meg nem menjem már tönkre legyen gyíkpásztor. Másna az apját már nem találták meg csak a ruhája maradványait a gyíkoknál. És Ailee és kedvenc gyíkjai is eltûnt... img301.imageshack.us/img301/3466/ailee9jh.png
|
|
|
Post by Sue on Jul 16, 2006 19:14:12 GMT 1
Chihiro első karaktere:Eloise [MACHINURBIUM] Eloise nevében írok, szóval ne lepődjetek meg Nevem: Eloise Szigetem: Machinurbium Munkám: udvarhölgy Fajom: ember Korom: 21 éves Magasságom: 171 cm Testalkat: magas vagyok, és vékony, nem vagyok lapos, de nagymellű se Hajam: világosbarnás-szőkés, kicsit hullámos, fenékig érő Szemem: zöldes-barna, kissé nagy Bőröm: fehérebb az átlagnál Orrom: hosszú Szám: se nem nagy, se nem kicsi Amiben nagyon jó vagyok: éneklés, férfiak elbűvölése, tánc, versek és egyebek írása Amiben nagyon nem vagyok jó: futás és egyéb fizikai megpróbáltatások Jó tulajdonságaim: kedves és elbűvölő tudok lenni, továbbá ravasz, kitartó és hűséges Rossz tulajdonságaim: makacs vagyok, hajlamos vagyok olyan dolgokba belekeveredni, amihez az égvilágon semmi közöm Múltam: szüleim elég szegények, a hétéves öcsémmel élnek. nem látom őket gyakran. Jövőm, ahogy szeretném: minden vágyam, hogy mágiát tanulhassak, és nagytudású mágusnő legyen belőlem Rajz rólam, egy Chihiro nevű csaj csinálta [ehm avagy én]:blackamoor.uw.hu/eloise.jpgUi.:a kép körüli írást nem kell nézni
|
|
|
Post by Sue on Jul 16, 2006 19:15:42 GMT 1
LW első karaktere:Colm [VENEFITIA] kis előtörténet: Colm Venefitia szigetén született, azon belül is Búzavárosban. Ennek peremrészén a szülei birtokoltak egy kis farmot, ahol fa-és gyümölcstermesztéssel foglalkoztak, és mivel egy idő után úgy tűnt hogy jövedelmező számukra ezzel foglalkozni, kibővítették telküket és végérvényesen kiköltöztek a farmra. Colm tehát jórészt itt nőt fel, persze tanulni a városba járt. Már nagyon fiatal korában a különféle kalandos történetek rabja volt, imádta hallgatni, később olvasni az izgalmas meséket, melyek jó része még abból az időkből származott mikor a hét sziget még Mavenexvirsum tengerének felszínén lebegett. Idővel ő maga is kitalált történeteket, melyek egy részét aztán papírra is vetette, de ami a leginkább megragadta ezekben a történetekben és ami legjobban mozgatta fantáziáját, az a mágia volt. Habár Venefitián élt, elfekkel ritkán találkozott, mivel nem igazán utazott szüleivel a szigeten belül, de azért a városban volt alkalma szemügyre venni néhányukat olykor. Elhatározta, hogy mágustanonc lesz, habár fiatal korukban ez a lehetőség csak az elfeknek adatik meg, az emberek között is akad olyan, akik kifejezetten alkalmasnak bizonyulnak arra, hogy kitanulhassák ezt a nehéz mesterséget. Elhatározását közölte szüleivel, akik ugyan eleinte kissé vonakodtak ettől az ötlettől, de mikor Colm tíz esztendős lett, elvitték az elfeknek egy olyan iskolájába, ahol az olyan fiatal embereket és félelfeket okítják a mágia tudományára, akiknek valamilyen oknál fogva velükszületett tehetségük van hozzá. A felmérések alatt azonban kiderült hogy a fiú valójában teljesen alkalmatlan arra hogy mágustanonc legyen. Colm így hát visszakerült régi iskolájába, és miután túltette magát a csalódáson, egyre inkább kivette részét szülei munkájából, és egyre jobban kitanulta a fagondozás és gyümölcstermesztés fortélyait. A kalandos történeteiről azonban nem mondott le, továbbra is újabbak után kutat a város könyvtáraiban, valamint szívesen szórakoztatja sajátjaival erre fogékony társait. Nemrég töltötte be tizenkilencedik életévét, és egyelőre továbbra is szüleivel él, kivéve részét természetesen a munkából amelyet mostmár akár családi vállalkozásnak is lehetne nevezni. Az évek során igazán megszerette ezt a foglalkozást, és ideje jó részét a fák gondozásával tölti. aztán belső-külső jellemzés röviden: Rettentően, már-már idegesítően türelmes, ugyanakkor kissé mulya de segítőkész. Alapvetően barátságos természetű, és az emberekkel általában őszinte, persze a kegyes hazugság tőle sem idegen olykor. Fantáziája igen nagy, de ez már előtörténetéből kiderült. Kedvenc évszaka az ősz, mert akkor már lehet sálat hordani és szereti a sálakat nagyon, főleg a kockásokat. Meg szereti az őszi avart is. Ha valamit célként kitűz maga elé akkor azt általában sikerül is elérnie, bár eddig kitűzött céljai korántsem nevezhetőek nagynak. (Általában a munkájával álltak kapcsolatban.) A fákon kívül az állatokat is szereti gondozni, mivel a ház körül is akad pár amelyek napi ellátásra szorulnak. Magassága átlagos, kb. 170-175 cm. Arca pirospozsgás, ovális és szeplős, de ezek száma viszonylag elenyésző, orra egyenes és hosszú, szemei világosbarnák. Haja szőke és nagyjából az álláig ér, szemébe lóg kicsit, a rendezett jelzővel nem igazán lehetne illetni. Alkata átlagos, valamint ereje is, de arra tökéletesen megfelel hogy munkáját ellássa, és mivel a fákat nemcsak gondozni kell hanem néha drasztikusabb módszerekhez is kell folyamodni, ezért a fejszével viszonylag gyakorlottan bánik, annak ellenére hogy nem favágó a szakmája. Koránál úgy kb. 2-3 évvel néz ki fiatalabbnak. Öltözködésben általában az egyszerű fölsőket kedveli, jellemző színei a barna, penészzöld és a bordó, illetve néha a fekete, nadrágjai általában barna kordbársonyból vagy farmerből készültek. Cipőben a kényelmes, kevésbé elegáns félcipőket szereti, illetve ha a terep azt kívánja bakancs. És különösen szereti a sálakat. meg ittvan róla egy firka hogy könnyebben el lehessen képzelni: img204.imageshack.us/img204/6829/colm5de.jpg
|
|
|
Post by Sue on Jul 16, 2006 19:17:40 GMT 1
Dreamer első karaktere:Aurora [VENEFITIA] Venefitia Aurora egy körülbelül 16 éves, viszonylag magas (165 cm) ember leányzó. Ovális arca van, amiben két naaagy barna szem csücsül, és jellemzője még a nagy szája. Mármint nem úgy nagy, hanem amúgy, szóval vastag. Nyúlánk, vékony, madáralkatú, bőre az átlagosnál kicsit fehérebb. Hosszú, hullamos, vörösesbarnás haja vanm, amit általában féloldalt fog össze. Megfigyelő típus. Ha kell, kiáll a véleményéért, de inkább figyel és vár, majd a megfelelő pillanatban lecsap szólal meg. Van egy képzeletbeli barátja, akivel sokat szokott beszélgetni magányos óráiban, amikor senki se látja. Szeret verseket írni és azokat az ágyában lévő titkos kis rekeszbe eldugdosni. Néha összefüggéstelenül beszél, de felfogóképessége jó, csak nem tudja magát kifejezni. (De én megértem...) Érdeklődik a filozófia iránt, ámbátor ebben a dologban nem sokat osztoznak vele. Szeret még nagyokat sétálni, és bambulni a könyve fölött. Legendás levélgyűjteménye van, azt beszélik, hogy még a híres és mára már csak a kormányzó kertjében fellelhető Nevenincs-fa egy levelének boldog és büszke tulajdonosa. Szereti még a naaaagy barna pulcsikat, mellé bő vászonnadrágot hord, plusz van neki egy zöld ékköves gyűrűje is, amit a nagyanyjától kapott. Egy kis gyerekkor: Szülei kilétét homály fedi, ugyanis körülbelül 14 évvel ezelőtt valahonnan a semmiből bukkantak fel nagyanyjával. A mama már nagyon öreg, de állítólag ért a gyógyításhoz, pedig se nem elf, se nem fél-elf, csak egy ember - Aurora valószínűleg innen örökölhette ezt a képességét. Mindenki bíztatta, hogy járjon a varázslók iskolájába, de ő sosem akart, és különben is nagyanyja eltiltotta a mindennemű varázshatalom gyakorlásától. Tehát most emberi iskolába jár, ápolgatja a nagyanyját, és gyűjti a leveleket meg a pulcsikat. Még valami: Neve jelentése: hajnal, amit állítólag az anyjától kapott. Hogy miért, azt nem tudja, nagyanyja meg nem árulja el. Azt hiszem, ennyi. Kép: img350.imageshack.us/img350/2715/aurora5so.jpg
|
|
|
Post by Sue on Jul 16, 2006 19:18:41 GMT 1
Khim első karaktere: Dolus de Lapis Prudens [SAXUMIRA]
Dolus ízig-vérig városi polgár. Machinurbium szigetén látta meg a napvilágot apja kereskedõ, édesanyja könyvelõ volt. Bár a férfi mai napig letagadja a származását, nyílttitoknak számít, hogy a Prudens család egyike a ritka eseteknek, akik Saxumira szigetérõl emelkedtek fel. Dédapja még rakodó munkás volt a sziget egyik eldugott teherkikötõjében, dédunokája pedig mára a már Saxumira elsõ embere. Dolus nyugtalan természete hamar megmutatkozott. Szülei könyvelõnek szánták, a fiú ellenben egész más pályát szánt magának és 14 évesen elszökött a szülõházból. Miután édesapja zsebeit kifosztotta szekeret bérelt ki és elrepült Machinurbium szigetérõl. Elsõ úti célja Venefitia volt. Kiskorában lenyûgözte õt az elfek mûvészete, és orvostudománya. Négy évet töltött a szigeten, közben közelebb került a mágiához, egy mágustanoda padjait koptatta két évig, csupán feljegyzéseket készített, a mágusokat máig is inkább bûvészeknek tartja mintsem igazi varázslóknak. Két évet csak az elf orvostudomány behatóbb vizsgálatával töltött. Tizennyolc éves korára ráébredt, sem a mágia sem az orvoslás nem áll hozzá közel, sokkal jobban megmozgatják az anyagias dolgok. Ismét kibérelt egy szekeret és Viridosia szigetére utazott. Tizenkilenc évesen fûszernövényekkel kezdett el kereskedni és jelentõs vagyonra tett szert. Pár évre visszatért Machinurbiumba ahol egyetemre járt, majd Saxumirán alapított saját vállalkozást és színesfémekkel kereskedett, már csak karnyújtásnyira volt a kormányzóságtól. Harmincöt évesen kinevezték kormányzónak és megkapta a Lapis címet. Rá hat évre pedig lovaggá ütötték.
Dolus keménykezû uralkodó. Uralkodása alatt teljesen átformálta Saxumira felszínét. A valaha elvadult, rusztikus sziget mára már inkább egy hatalmas összefüggõ ipari telepre hasonlít. A sziget közepén a víztárolót kimélyítette és sok másik apró tavat hozatott létre ahol haltenyésztésbe fogott. A sok elszórt teherkikötõbõl két gigászi létesítményt építetett a sziget két pontján. Dolus szenvedélyesen vonzódik az ékszerekhez. Néha több kiló aranyat is visel. E mellett nagy mûkedvelõ, a Szobor Park felújítása is az õ nevéhez fûzhetõ.
Bár Machinurbium szigetén nevelkedett, számos külsõ és belsõ dologban hasonlít Saxumira lakosaira. Szeme halványkék, a bõre fakószürke, haja is egészen világosszõke, itt-ott már õszülget. Válla széles, a hirtelen jött jólét miatt nem kis súlyfelesleggel rendelkezik, magassága átlagosnak mondható. Arca kerek, apró szemei eltûnnek bozontos szemöldöke árnyékában, szája széles. Zord természetû, hirtelen haragú uralkodó, viszont ha a szükség úgy hozza képes meghunyászkodni. Kissé gerinctelen, ha kell talpat is nyal, hogy elérje a célját. Humorérzéke viszonylag fejlett, bár gyakran fullad közhelyekbe. Hihetetlen makacs, csupán néhány ritka arany ékszer, esetleg egy antik faragott mûtárgy tudja meglágyítani a szívét. Hiába a sikeres karrier mégis mindig kétségek gyötrik, többet akar. Sem magával, sem a környezetével nem elégedett. Néha félrevonul a dolgozószobájába és csak napok elteltével jön elõ.
Az emberi kapcsolatok mindig távol álltak a kormányzótól. Szerinte a kapcsolatok nem csak a szívet, az elmét is lágyítják. Ennek ellenére 25 éve mégis szerelembe esett a szõrös szívû kormányzó. A Fluctus Marmorei dinasztia egy tagja iránt táplált az akkor még csak 21 éves Dolus gyengéd érzelmeket. A hölgyel még Viridosián ismerkedett össze. A kapcsolat viszont a plátói szerelemnél nem fajult tovább. A nõ Viridosia kormányzójának felesége volt, és nem tartott igényt a zöldfülü Dolusra. Talán épp emiatt a hírhedten szigorú uralkodó némiképp elérzékenyülni látszik, ha Viridosia uralkodójáról, a bájos hölgy lányáról, Dispelláról van szó.
Szabad perceiben a kandalló elõtt ül kényelmes karosszékében és olvas. Néha meglátogatja Saxumira halastavait és pecázgat, természetesen ilyenkor nem visel aranyat, amúgy állandó tartozéka súlyos karkötõje, pecsétgyûrûje, és három legkedvesebb nyaklánca, a legnagyobbon (és súlyosabbon) a sziget jelképes kulcsa lóg.
|
|
|
Post by Sue on Jul 16, 2006 19:19:46 GMT 1
Bari második karaktere:Tlaloc [SAXUMIRA] Saxumira szigetén él szüleivel anyja Viridosia szigetén születt, apja pedig Machinurbium szigetén latta meg a napvilágot. Azért költöztek erre a szigetre, mert apja, Cerberus mindenképp a sziklákkal szeretett volna foglalkozni és kimenekülni Machinurbiumról. Felesége, Iola pedig annyira beleszerett, hogy hajlandó volt követni õt, elhagyva addigi otthonát, életét. A fiúk bár egyiküjük se Saxumirai származású hasonlít a sziget lakosaira, szõke haját és barna bõrét apjától örökölte, gyorsaságát és kék szemét anyjától. Közepes magaságú lett, ami nem csoda, hisz anyja mindössze 135 centiméter, apja pedig 225 cm. (úúúh...) Így õ 190 centiméteres magasságra nõtt meg. A sok munkától izomzata jól kifejlödõtt így büszkén mutagatja a környékbeli lányoknak. Nagyon megbízhatatlan és ravasz ha a nõk megszerzéséról van szó, egy nagy szoknyavadász aki sose volt hûséges. Amúgy nagyon nagyon bárgyú tud lenni, kedvenc beszéd témája a kõ, és undorodik a víztõl, nem tud úszni és nem szereti a fákat se. Nagy férfi létére csak húst hajlandó enni, így szegény anyja kénytelen több húst venni, mint egy átlagos család. Bár Tlaloc végtelenül türelmes és nyugodt, és okosabb, mint Saxumira lakói általában másokkal szellemi képességekben nem veheti fel a versenyt. Céljai nincsenek, és sose voltak, legszívesebben csak a kövekkel és a lányokkal foglalkozna. Szeret fogadni, és még gyengébb értelmi képességû társaival szemben is mindig csak veszít, egszer majdnem elveszítette a nehezen megszerzett nagy házukat is. Tlalocnak hosszú szõke haja van, cofban hordja és kék szeme, egy vágás található az arcán, amit sokan nagyon férfiasnak tartanak, nagyon büszke is rá. Így rtértünk Tlaloc második fontos tulajdonságára amia be képzeltség. Más férfiakat nagyon sokszor lenézi, mert különbnek érzi magát mindenkinél. Õ avilág közepe, egy nagy egoista. Vannak barátai, de nagyon sokan nem kedvelik, fõleg nagy tivornyái miatt. Szülei probálták visszafogni, de nem sikerült, éli a saját életét. Amihez mindeképp tartozik egy nõ, mivel nem tud fõzni, olvasni, írni, rajzolni, éneklni, táncolni. Csak a csábításban és a fizikai munkában jó. Szülei elég módosak, családi vállalkozásuk kinõtte magát ésnár jóval többen dolgozznak, egyik legnagyobb kõizé lett a szigeten, amelyre apja Cerberus nagyon büszke. (Íme egy rajz róla, ami kifejezi tulajdonságait) img56.imageshack.us/img56/6418/tlaloc1uq.png
|
|
|
Post by Sue on Jul 16, 2006 19:20:47 GMT 1
Isobel első karaktere:Dispella de Fluctus Marmorei [VIRIDOSIA] Dispella a viridosiai uralkodódinasztia sarjaként látta meg a napvilágot. Édesanyja és édesapja korai halála miatt nagyapja – Ingemino, az akkori kormányzó - vette magához az alig három éves kislányt, így a gyermek alig tanult meg beszélni, máris az uralkodói szék egyetlen örököseként emlegették. Anyagi gondjai így sohasem akadtak, annál inkább problémát okozott a kisgyerek felkészítése a kormányzóságra. A Fluctus Marmorei dinasztia már évszázados hagyományokkal rendelkezett, ezek elsajátítása jó pár évbe tellett az ifjú trónörökös számára. Népe leggyakrabban ûzött foglalkozását, a gyíkpásztorságot ellenben hamar elsajátította, mivel az istenek kiemelkedõ tehetséggel áldották meg a gyíkok tereléséhez elengedhetetlen égerflóta használatát illetõen. Nagyapja gondoskodott a taníttatásáról is, Machinurbum szigetérõl hívott tanítókat, így Dispella jártasságot szerzett a szigetvilághoz kötõdõ tudományokban, mind a történelemben, mind a kereskedelemben, mind pedig az uralkodói ismeretekben. Viszont az, hogy tényleg megismerje a szigeteket, hidegen hagyta, így hát nem utazgatott, maradt szeretett hazájában, Viridosiában. Tizenkét esztendõs volt, amikor Ingemino megbetegedett, majd egy évvel késõbb elhunyt, így Dispella rendkívül fiatalon, mindössze tizenhárom évesen került a trónra. Nagyapja meghagyta, hogy amíg tizenhatodik életévét be nem tölti, a tényleges irányítás hajdani tanácsadója, Vectigus kezében legyen, unokája csak névleg lehet uralkodó. Vectigus erõs kezû, erényes uralkodónak bizonyult, Dispella azonban nem vette jó néven, hogy tisztségével más él, ezért kísérletet tett a tanácsadó félreállítására. A férfi erõsebbnek bizonyult, mint ahogy a kislány várta, ezért Dispella népéhez fordult, hogy a viridosiaiak segítségével távolíthassa el Vectigust, de a sziget lakói inkább a tanácsadóhoz fordultak. Dispella végül egy óriásgyík - állítások szerint egy hatalmas ossidolo gyík - segítségével vetett véget a férfi uralmának - és egyúttal életének. A viridosiaiak kétkedve fordultak új irányítójuk felé, igaz Dispella tanult volt és magában hordozta a Fluctus Marmoreiek legtöbb erõsségét, de ellene szólt fiatalsága és gátlástalansága, valamint a rendkívül csekély diplomáciai érzék, amelynek birtokában állt. Míg Vectigus élt, addig virágzott a kereskedelem, Dispella viszont nem mutatott hajlandóságot az egyéb szigetekkel való kapcsolatok továbbépítésére így a kereskedelem – az ifjú kormányzó széleskörû ismeretinek ellenére – hanyatlani látszott. Annál nagyobb hangsúly került a viridosiai kultúrára, újra megnyitotta kapuit a Céh, mely magába foglalta a sziget kézmûveseit, újra megkezdõdött a kiváló minõségû dísztárgyak gyártása. Ezen kívül az elhalálozások száma is csökkenni kezdett, mivel nem hoztak be kétes eredetû élelmiszert, csak a helyi táplálékokon életek. A fordulatot a vízkészletek kimerülése hozta meg, Dispella vonakodva bár, de felvette a kapcsolatot Saxumirával és tárgyalásokat folytatott Dolus de Lapis Prudens kormányzóval. Késõbb Machinurbummal is tárgyalni kezdett, mivel a fõsziget lakosai igényt tartottak az egyedi dísztárgyakra valamint az értékes fûszerekre. A kereskedelem pár év alatt elérte az Ingemino korabeli szintet. Az akkor már tizennyolc esztendõs Dispella kölcsönöket vett fel a királytól, melyet a fakitermeléshez szükséges gépekre költött, forradalmasította ezáltal ezt az iparágat is. A kölcsönt nem egészen egy év leforgása alatt vissza tudta fizetni és Viridosát újra sikerült a faipar fellegvárává tennie, megelõzve a kereskedelmi hullámvölgy ideje alatt élre tört Venefitiát. Dispellát tizenkilenc évesen ütötték lovaggá. A lovagok többsége nem értett egyet a döntéssel, tartottak a kormányzó gátlástalan és törtetõ magatartásától. Sokan úgy tartották, hogy lovagi címét csupán elbûvölõ arcáért kapta, nem pedig azért mert valóban méltó rá. A Viridosiai gazdaság azonban tovább fejlõdött, így többen elismerték a kormányzó érdemességét címére. A jelenleg huszonhárom esztendõs Dispella le sem tagadhatná származását. Sötétbarna hullámos haja a válláig ér, arca kerek, szürke szemei viszonylag aprók, szája kicsi, orra hegyes, magassága 127 cm, alkata tipikus viridosiai, szemöldöke ívelt, szeme alatt egy anyajegy van. kepfeltoltes.hu/060630/dis_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
|
|
|
Post by Sue on Jul 16, 2006 19:22:04 GMT 1
Mr. Swapbomslime első karaktere:Zoknis Morisz [EXIGUSIA] Exigusián született, egész pontosan Azúriában. Szülei kedvesek, megértõk, és nem utolsó sorban végtelenül szerények és alacsonyak voltak, zokni, sapka, és sálkötõ családi kötészetet folytattak (a meleg idõjárás miatt nem túl jövedelmezõ, de a felsõbb körök, és az értelmetlen egzotikumok kedvelõinek annál csábítóbb termékeket elõállító vállalkozásnak bizonyult.) A várttól gyökeresen eltérõen hõsünk (anyakönyvezett nevén Zoknis Morisz) kész kis óriássá nõtte ki magát. Már gyerekkorában egészen magas, széles vállú, és igencsak izmos volt, ugyanakkor (megmagyarázhatatlan okokból kifolyólag) agyilag a legszebb kötött zoknikat súrolták képességei (ha úgy tetszik, tök hülye volt), mindazonáltal együgyûsége szüleitõl örökölt kedves és nyugodt természettel párosult. Elemi idiotizmusa egyfajta gyökeres jóakarattal keveredve egy rettentõ kolosszus küllemû, báránylelkû felnõtté érlelte a fiút. A családi vállalkozásból kifolyólag megtanult zoknikat kötni (nagyon szereti is, minden nap köt, ha teheti), de pár éve elérte, hogy igazi szenvedélyének, a fõzésnek élhessen. A strandon nyitott egy kis szabadtéri fõzõbódét, ami (bár nem hozta a várt sikert, de) mindenki megelégedésére egész finom falatokat szolgáltatott a vevõknek (ha szabad megjegyeznem, a diós-rákos lepénye egyszerûen mennyei...) Fizetésének kiegészítésére hétfõn, szerdán, és csütörtökön reggel fél héttõl tizenegy óráig egy amatõr testõrgárda tagjaként dolgozott, nem is rosszul (egyedül eltakarta az összes megrendelõt). Sajnos azonban, mint minden szép és jó, eme lenyûgözõen egyszerû elme is tartalmazott egy-két hibát, úgymond elmebajt. Idõnként (nem tudni, miért) Morisz más lénynek képzeli magát, mint ami. Egész pontosan két fajta ilyen állapot van- amikor sárkányként, és amikor elefántként viselkedik. Ez a megmagyarázhatatlan (és szokatlanul ritka) agybaj erõsen visszavetette az egyébként barátkozásra kimondottan hajlamos huszonhat éves fiatalember szociális viszonyait. Tehát, alkatilag termetes, súrolja a két métert, izmos (nem pocakos), bárgyú és kedves fejû, félhosszú hajú, huszonhat éves férfiú, fõállásban szakács… kép: kepfeltoltes.hu/060702/karakteremmm_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
|
|
|
Post by Sue on Jul 16, 2006 19:23:23 GMT 1
LW második karaktere:Meton Arboreus du Aquator [EXIGUSIA] Exigusia kormányzója mindig is híres volt kiemelkedő szerencséjéről, s ennek nagy szerepe volt abban, hogy a férfi most a sziget élén állhat. De nézzük csak milyen volt az út, amely idáig elvezette. Meton édesanyja Machinurbiumból származott, apja Saximuriai volt. A szülők házasság után az édesanya szigetére költöztek, az egyik nagyobb városba és gyermekük is itt látta meg a napvilágot. Meton tehát ezen a szigeten nevelkedett, és gyermekkora nem nevezhető idillinek.Mikor a fiú négy éves volt, édesapa által vezetett vállalat csődbe ment, s ezután mindkét szülő egy laboresiai gyárban dolgozott, mellyel ugyan fenn tudták tartani a családot, viszont a kis Metonra szinte alig jutott idejük. A fiú így már korán elhatárolódott szüleitől, s idősebb korában nagyon könnyen keveredett a nem megfelelő társaságba. Még alig töltötte be tizenharmadik esztendejét, de már tagja volt a város rejtőzködő tolvajcéhének. Fiatalsága és tapasztalatlansága miatt azonban többnyire az idősebb tagok segítőjeként szolgált a tolvajlások alkalmával, ugyanakkor áltagon fölüli szerencséje miatt hasznos "munkaerőnek" bizonyult, s több barátot is szerezett társai között. Szüleivel, s ezzel együtt az iskolával 15 esztendősen szakította meg a kapcsolatot, mikor a céhnek gondjai támadtak, és sürgősen el kellett hagyniuk a szigetet. Meton szó nélkül hagyta ott szüleit, akiket egyébként is elég ritkán látott. A tolvajok ideiglenesen Viridosia szigetén állapodtak meg, itt azonban váratlan fordulatra került sor. Itt már mindegyik tag számára világossá vált, hogy miért kellett otthagyniuk eddigi főhadiszállásukat. Nem csupán egyszerű lebukásról volt szó, a céht elárulták, s a Machinurbiumi hatóságok a nyomukban voltak, s csak idő kérdése volt, hogy mikor terjesztik ki a körözést a környező szigetekre is. A bandának tehát nem volt vesztegetnivaló ideje, s a könnyebb haladás érdekében úgy döntöttek, megszabadulnak pár kolonctól a nyakukon, és a lehető legegyszerűbb eszközhöz folyamodtak: az egyik éjjel meggyilkolták a nélkülözhető, legtapasztalatlanabb és legfiatalabb társaikat. Ugyan Meton is ebbe a kategóriába tartozott, viszont hozzá a vezetőség kivételesen nagy remények fűzött, ezért részesült abban a "kegyben", hogy ő volt az egyik, akinek részt kellett vennie a gyilkosságokban. A fiú ugyan szó nélkül elfogadta ezt, ugyanakkor ő is tartogatott egy meglepetést a tarsolyában, s mikor elérkezett az idő, az utolsó pillanatban elmenekültek legjobb barátjával akit sikerült beavatnia a titokba. A céh másnap hajnalban továbbindult, s Meton Viridosián maradt. Az első napokban ugyan szorongott az esetleges későbbi megtorlás miatt, de szerencséje nem hagyta cserben: a Machinurbiumi hatóság elkapta a tolvajokat, s a banda megszűnt létezni; Meton pedig gond nélkül kezdhette újra életét, Viridosia dzsungeleiről azonban nem sokat tudott. Végül barátjával együtt a legkézenfekvőbb megoldást választották: gyíkpásztornak álltak. A kezdetek ugyan nehezen mentek, mivel a gyíkok terelgetése s nevelése még a sziget őslakosai közül is sokak számára igencsak kemény feladat, de végül sikerült mindkettejüknek úgy-ahogy elsajátítaniuk a megfelelő módszereket. Balesetek persze mindig előfordulnak, Metont pedig most az egyszer cserbenhagyta híres szerencséje: egy nagytermetű, megvadult gyíkkal folytatott küzdelem során a fiú bal szemét súlyos sérülés érte, s innentől kezdve arra a szemére elvesztette látását. Meton nyolc évig élt így Viridosián, mely évek a kicsapongásoktól sem voltak mentesek, azonban 23 éves korára sikerült annyi pénzt szereznie, amivel úgy érezte hogy érdemes ismét próbára tennie szerencséjét, így kocsit bérelt, és Exigusia szigetére repült. Úticélja Azúria városa volt, azon belül is a híres kaszinók, ahol mindent egy lapra tett föl. Szerencséje ismét a segítségére sietett: egy éjszaka alatt dúsgazdaggá vált. Másnap rögtön azt kutatta, hogyan hasznosíthatná hirtelen szerzett vagyonát A vendéglátás és turizmus már rég túltelítödött a szigeten, ezért figyelmét az elhanyagoltabb halászfalvak felé fordította. Házat vásárolt az egyik nagyobb településen, majd pénzét a halászatba fektette, segítségével be tudtak ruházni korszerűbb, Machinurbiumbi fejlesztésű felszereléskre, s később egy halfeldolgozó üzemet is alapított, felvirágoztatva ezzel az Exigusiai halexportot. Ezek után nemsokkal megválasztották a halászfalvak együttes polgálmesterévé. Ekkor már 36 éves volt. Irányítói évei gondtalanul teltek, nagy népszerűségre tett szert a lakosok között, hiszen befektetései megkönnyítették munkájukat. Öt évvel később, egy Lemúriában rendezett estélyen, melyre ő is hivatalos volt, ismerkedett meg az oázisvárosok vezetőjének lányával. Az fiatal teremtés hamar megragadta a figyelmét a férfinak visszahúzódó, ugyanakkor kedves és gondoskodó természetével. A lány viszonozni látszott ezt az érdeklődést, így alig egy év múlva Meton feleségül vette a nála húsz évvel fiatalabb Clementiát. Ezzel jó kapcsolatokat alakított ki az oázisvárosokkal is. Két évvel ezután tört ki a botrány a sziget eddigi uralkodója, Sir Ake eltűnése miatt. Mivel Exigusia nem maradhatott kormányzó nélkül, a főbb városok képviselői összeültek Ireneszben egy tanácskozásra, melynek végén, mivel senki nem mutatott különösebb hajlandóságot arra, hogy egy ekkora felelősséget magára vállaljon, Meton került ki kormányzóként, s megkapta az Aquator címet, majd lovaggá is ütötték. A pánik hamarosan megszűnni látszott, az emberek megnyugodtak, hogy szigetük nem maradt kormányzó nélkül. Akadnak persze olyanok is, akik ellenzik hogy a férfi legyen a sziget irányítója, ők úgy tartják hogy Meton mégicsak egy jöttment, aki szinte a semmiből bukkant fel a szigeten,s még abban is kételkednek, hogy legális úton szerezte azt a pénzt, amivel belekezdett kezdeti vállalkozásába. Meton lezser és társaságkedvelő jelleme megfelelőnek látszik arra, hogy egy ilyen üdülősziget irányítását magára vállalja, ugyanakkor azt már kétségbe lehetne vonni, hogy egy nagyobb felelőséggel járó szigetet sikeresn tudna-e kormányozni. Azonkívűl egyesek sokszor kiszámíthatatlannak tartják, mivel a kormányzó igencsak vakon bízik szerencséjében, s emiatt olyan kockázatos dolgokra is vállalkozik, melyekhez mások csak biztosabb háttérel kezdenének hozzá. Noha szerencséjében egyetlen egyszer csalatkozott eddigi életében, soha nem lehet biztosra megmondani, hogy ez mikor fog bekövetkezni legközelebb. Mindezen vakmerősége, és olykori megbízhatatlansága, látszólagos felelőtlensége ellenére jó szándékú, s szeretné megtartani a szigetnek azt a pozícióját, amit Sir Ake és az az előtt előtti irányítók uralkodása során mondhatott magáénak. A tolvajbandában töltött múltját mindenesetre szeretné eltitkolni a nyílvánosság elől, s ebbe a titkába még feleségét sem avatta be. Meton a kinevezése után feleségével együtt Ireneszbe költözött, a halászfalvak irányítását is innen látja el, ugyanakkor szüksége volt kinevezni valakit az ottani helyére. A diplomáciai kapcsolatokat tartja a legfontosabbnak, hiszen a szigetnek szüksége van arra, hogy minél többen nyaraljanak itt, ugyanakkor sok nyersanyagból is behozatalra szorul, ezért leginkább Machinurbiummal, Saxumirával és Viridosiával ápol kapcsolatokat, de Venefitiára is próbál jó hatást gyakorolni. Közvetlen természete segítségére van ebben, ugyanakkor egyes uralkodókban ellenszenvet válthat ki az a néha elég komolytalan nézet, mellyel a világ dolgait szemléli. A hölgyekkel általában udvarias, néha kissé behízelgő, bár jelenleg nem áll szándékában megcsalni kis feleségét. Meton alkaltilag nyúlánk, magas és vékony, mely tulajdonságát valószínűleg anyjától örökölhette. Arca napbarnított, mint a szigetlakók nagy részének, haját az átlagosnál kicsivel hosszabbra hagyja mind a mai napig, melynek vörös szálai között már felfedezhető jópár ősz tincs is. Sebesült szemét fekete bőrből készült kis szemfedő takarja. Szabadidejét legszívesebben feleségével tölti együtt, pipázgat, a tengerparton henyél vagy pecázik, esetleg olvas. Van egy papagája is, akit itt szerzett a szigeten, s általában a vállán csücsül. és firkák: img89.imageshack.us/img89/8350/meton4ri.jpgezen meg a feleségével van aki nem ennyire nagyon apró csak így kifejezőbb volt ;D www.kepfeltoltes.hu/060701/metonfeles_g_vel_copy_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
|
|
|
Post by Sue on Jul 16, 2006 19:24:23 GMT 1
Lorelen első karaktere: Elenor Elengaer [VENEFITIA]
Név: Elenor Elengaer("barátai" Elennek becézik) Faj: elf Sziget:Venefitia Foglalkozás:mágustanonc Kor: 61év Tulajdonságok: Külsõ: kb 165cm magas,combig ésõ nyílegyenes barna hajjal(általában felkötve), egyenes kissé bozontos szemöldökkel, nagy zöld szemekkel,enyhén lefelé görbülõ szájjal,finom egyenes arcélekkel. alkata: karcsú, de nem gebe, lábai kissé rövidek Belsõ:bizalmatlan, büszke, makacs,okoskodó,néha idegesítõen kíváncsi->sokszor(kíváncsiságból) kémkedik mások után. Az erdõben, és amikor egyedül van viszont egész más tulajdonságai kerülnek elõtérbe. Képességek: gyors felfogású, érzékszervei kitûnõek, szerencsétlen,mindíg felborít vagy eltör valkamit,jó a beszédkészsége,nagyon jól rajzol. Hobbi:(aziskell)járkálás az erdõkben,állatok megfigyelése és lerajzolása, zenélés lanton,hülye viccek kitalálása,filozofálás az élet nagy dolgairól.
Története:
Elenor Venefitia déli erdõiben egy kis faházban született a Nagy-tó mellett.Szülei Lenora és Gorvius Elengaer. Szüleirõl mindössze ennyit tud, mivel anyja meghalt miközben õ született. Apja pedig összetörve elmenekült a szigetrõl, és a gyereket a kikötõben hagyta. Pár óra múlva egy odaérkezõ mágusnõ találta meg Elenort, és vállalta a kicsi gondozását.Az egyetlen lény akiben teljesen megbízik, az a bizonyos mágusnõ, Helia,akit anyjának tart. Helia megpróbált mesélni Elenornak szüleirõl de a lányt nem zaklatta a dolog, mondván, hogy a múlt neki nem számít. E közlés ellenére mély sebet hagyott benne hogy nem ismerte saját szüleit. Amikor Elenor 25 éves lett, Helia úgy ítélte meg hogy képességeit a mágiában használhatná ki a legjobban ezért mágustanoncnak adta Elent.A lány hamar összeismerkedett a többi tanonccal, de távolságtartó és bizalmatlan maradt."Mindíg van köztünk két lépés távolság, nem tartozom oda, és ezt én tudom a legjobban." A szobája fala tele van különféle varázslények rajzolt és színezett képeivel, leírásaival.A tankönyveit színsorrendben rendezi el a polcokon így minden könyvnek saját helye van erre a rendszerre nagyon vigyáz, mert különben öszekavarja saját magát, és még a könyvei között sem tud eligazodni. A lantját mindíg egyik sarokból a másikba pakolgatja, a befejezetlen rajzai és ceruzái pedig általában szanaszét hevernek a szobában. Szóval amíg nem talál eg praktikus rendszert dolgainak addik rendetlenség van. Ez a fejében is érvényes. Szüleit felpakolta egy képzeletbeli polcra egy sötét szobában, és rázárta az ajtót. Mindennek ellenére a humorérzéke megmaradt, bár vicei nem mindíg szalonképesek.
|
|
|
Post by Sue on Jul 16, 2006 19:25:32 GMT 1
Lorelen második karaktere: Helia Baragol Caranbrethil [VENEFITIA]
Történet:Helia Venefitia szigetén született, Tóváros kötnyékén.Anyja fakertész, apja fakitermelõ volt, de a szülei jelentõsebb pálkyát szántak a kis Heliának. Különleges képességei már 5 éves korában jelentkeztek: a barátaival játszott az erdõben, és beleesett az áradó folyóba. A kicsit 5 óra múlva halászták ki a folyóból. Míg más gyerek megfulladt volna, neki semmi baja nem volt,csak kicsit megilyedt.Sokak szerint megvédte magát, de ez mai napig relytély A szüleiben ekkor vált nyilvánvalóvá hogy a gyereket az istenek mágusnak szánták, ígyhát már 15 évesen mágustanoncnak adták. Helia forrófejû gyerek volt, és mindent a saját módján akart megoldani.Mindíg a legegyszerûbb megoldást kereste, és szeretett egyedül rájönni a dolgokra.Hetvenhét évesen mestere egyik legkiválóbb tanítványaként fejezte be az iskolát és miután pár hónapot szülei birtokán a Brethil Fagondozó,Fatermesztõ és Fakertészképzõ Iskolájában töltött, elindult hogy felfedezze más szigetek élõvilágát, és lakóit. Varázstudományát többnyire gyógyításra használta.Útjából két évet Exigusia sziget Irenesz városának közkórházában töltött, ahol az egyetlen varázzsal gyógyító elfként dolgozott. Ezután a központi szigetre költözött, de csak pár hónapig maradt, mert a párbajok és a pénzügy nem tudta lekötni, bár a királyi udvart annál érdekesebbnek tartotta, de inkább tovább állt. Több mint három évet töltött Saxumira szigetén az ottani ékírás tudományánsk, és történelmének tanulmányozásával, elsajátításával, majd hazafelé vette az irányt Venefitiára. Szüleitõl értesült a mágiaoktatás összeomlásáról. A sziget öreg tapasztalt varázslói közül többen is meghaltak az elmúlt évek során így egyre kevesebb mágust tudtak a szigeten tanítani. Helia elhatározta hogy változtat a helyzeten, és emberi mintára tömegiskolát nyitott egy düledezõ kastélyban, amit tapasztaltabb fõmágusok segítségével, mágiával épített újjá. A sziget mágusai közül nem sokan támogaták az ötletet, de minenki belátta hogy erre van szükség, és segítséget nyújtottak a fiatal mágusnak. Az évek egyre teltek. Az akkor száztíz éves Helia az iskola számára indult felszereléseket venni Machinurbiumba. Hazatérésével amint kiszállt a kocsijából élete gyökeresen megváltozott. Egy kosarat látott meg letéve a kikötõ várójába amiben egy gyerek volt, mindössze egy cégulával: Elenor Elengaer. Helia ledöbbent. Ismerte a szülõket. Az apja birtokán dolgoztak. Mint késõbb kiderült az anya meghalt szülés közben, az apa pedig eltûnt. A hatóságok szerint kijelentkezett a szigetrõl.
Tulajdonságok: Külsõ: Magassága átlagos, szeme világoskék, haja:lapockáig érõ fekete,fülei hegyesek,alkata: tömzsi kicsit, de nem dagadt, szemei:kerekek és nagyok, szája:széles, orra:kicsit kappós, szemöldöke:íves, szép nembozontos Belsõ: bölcs, megfontolt,figyelmes,de még mindíg fiatalnak számít úgyhogy hallgat az idõsebbekre,jó emberismerõ,alapos, megértõ,végtelenül kíváncsi Képésségek: fizikailag átlagos, szellemileg: tanulékony,gyors gondolkodású,átlagon felüli a memóriája, megérzései, megállapításai általában helyesek. Egyéb: Mágushoz és elfhez képest a viselkedése gyerekes, pedig elég sok idõt töltött otthonától távol.Jelleme(ismeretlen okokból) inkább hasonlít egy emberére.Sokak szerint útjai során változott meg a természete,vannak akik szerint így született.Imádja a zenét de rettenetes hangja van, hangszerekhez pedig nemnagyon ért úgyhogy inkább csak hallgatja.
Ért a gyógyításgoz, a növényekhez, a mágiahasználathoz, érdeklik az emberi tudományok, a történelem, és a különleges írások. Szeret relytvényeket, és logikai feladatokat megoldani.
Nagyon nem ért a fizikai harchoz, a lopakodáshoz, az erdõben úgy közlekedik mint egy szokványos ember, zajt csap, mert nem tud lopakodni, ez egy elf szábára pedig eléggé nagy szégyen, de általában megbocsátanak neki.
|
|
|
Post by Sue on Jul 16, 2006 19:26:30 GMT 1
Havoc első karaktere:Noalesh [SAXUMIRA] Noalesh 16 éves, Saxumira szigetén lakó emberlány.A szigeten hallható szóbeszéd szerint 16 évvel ezelőtt egy helyi,kőfaragó remete,Barzach épp munkáját végezte,amikor megrepedt egy hatalmas, /talán mágiával megbabonázott?/ szikla, s melynek belsejében egy csecsemőt talált.Ő volt ugyebár Noalesh,s akit az imént említett remete nevelt föl.Nevelője azonban 6 éves korában meghalt,pontosabban eltűnt.Magas,kb. 178 cm,combig érő egyenes fekete haja és nagy zöld szemei vannak dús fekete szempillákkal.Szája telt,piros.Bőre rózsaszínes.Testfelépítése igencsak eltér Saxumira lakoséitól: vékony,törékeny alkatú lány,aki azonban rendkívül talpraesett,ami főleg évtizedes önállóságából ered.Minden problémát megold.Ékíró munkát végez,fiatal kora ellenére ő az egyik legnagyobb becsben tartott ékíró a szigeten. Nagy vágya,hogy megkeresse szüleit,illetve egy icipici házikó valahol egy nagy erdő közepén.Szülei megkeresése érdekében akár még harcolni is kész,titokban gyakran gyakorolja a harcmesterséget. További jellemzői:alapvetően bátor,de visszafogott,bár akiben megbízik azzal igen bőszavú /ilyen azonban igen kevés van/.Különleges köveket gyűjt,a kövek a legjobb barátai,bár erős vonzalmat érez a fák iránt,amik azonban Saxumirán nincsenek.Idegennek érzi magát a szigeten,de igaz barátokat keres. Neve új hajtást jelent. Rajzoook Arca: www.kepfeltoltes.hu/060702/Cam000251_www.kepfeltoltes.hu_.jpgEgész: www.kepfeltoltes.hu/060702/Cam000252_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
|
|
|
Post by Sue on Jul 16, 2006 19:27:27 GMT 1
Nóri első karaktere: Lina Riney [SAXUMIRA]
Lina Saxumira szigetén született. Édesapját 2 éves korában elveszítette tüdőbaj következtében. Édesanyja, a gyenge jellemű és beteges Helena Riney nem sok részt vett ki lánya felcseperedésében. Nagynénje, Felicia Lenton nevelte fel, aki anyja végzetesnek látszó lebetegedésekor látogatott a szigetre. Miután Helena meghalt, a jótétlélek rokon vette át az irányítást a Riney család robosztus kőkastélya, és egyben Lina és öröksége felett is. Egyesek szerint a most 16 éves lány mindig is öntelt, gőgös gyermek volt, mások azt mondják nagynénje nevelése miatt vált ilyen kényessé.
Legtöbbször rosszkedélyű, igen beteges és sértődékeny. Csak nagynénje öncélú tanácsait fogadja meg, más véleményére egyáltalán nem hallgat.
Lina sokat olvas kandallója mellett ülve, hogy felmelegedjen, hiszen szinte állandóan fázik, még Saxumira szélsőséges időjárásának legmelegebb időszakában is. A köznapi élet dolgaiban egyáltalán nem jártas, alig járt még a kastély területén kívül. Gyakran fogja el a rosszullét, ilyenkor megtalálhatjuk szobácskájában, ahogyan a klímára panaszkodva, vizes kendővel a homlokán fekszik, nyakig betakarózva.
Nagyon sok édességet, nyalánkságot fogyaszt, a felszolgálóknak igen sok idejébe kerül míg valahonnan, a világ másik végéről sikerül hozatniuk a különleges finomságokból, amiket Riney kisasszony szeme-szája megkíván.
Ennek ellenére egyáltalán nincs elhízva, sőt inkább kifejezetten sovány. Vörösesbarna haját általában kontyban vagy loknikban, leeresztve hordja. Kékeszöld szeme, és fehér bőre hideg külsőt kölcsönöz neki, ugyanakkor rengeteg szeplője arcán és vállain egész bájossá teszik. Egyetlen barátja cseppet sem tündéri macskája, Sally, akit mindig mindenhova magával cipel.
A kastély szolgálói szerint a színlelés nagy mestere, és előszeretettel él vissza gyakori lebetegedéseivel. Ha valamit nem kap meg rögvest, pityeregni kezd és könnyei addig el sem állnak, míg nagynénjének nem esik meg rajta a szíve. Arra nevelték, hogy feljebbvalónak tekintse magát bárki másnál, ezért meglehetősen ridegen és megvetően bánik a kastélyban élő felszolgálókkal, így ők sem kedvelik a szeszélyes leányzót.
|
|
|
Post by Sue on Jul 16, 2006 19:28:54 GMT 1
Anncska első karaktere:Aislinn Nirwastir D.M.E. (Dimidum Mortalis Erus) Sailatur [VENEFITIA] Aislinn egy fél-elf, és igen érdekesen keverednek benne az elfek és az emberek tulajdonságai. Mint tudjuk, minden fél-elf más, nincs két ugyanolyan, és hõsünk talán minden túltesz. Aislinn kinézetre egy közepes termetû, viszonylag vékony nõ, hosszú, vörös hajjal és csillogó zöld szemekkel. Arcbõre kifejezetten fehér, szeplõs, a mi világunkban talán egy ír lánykához hasonlítana, azonban Venfitián ez kifejezetten ritkaság, mivel az ottani embereknek általában barna, az elfeknek pedig szõke vagy fekete hajuk van. Karjai, lábai, meg mindene eléggé hosszúnak tûnik, fõleg, mert olyan vékony, ám az összhatás mégsem annyira szörnyû, mint amilyennek hangzik. Voltaképpen szépnek is nevezhetõ, bár Aislinnél meg kell említenünk, hogy az emberek külsõ szépségére nemigen ad, fõlel lehet valaki olyan szép, mint a reggeli harmat, vagy a felkelõ nap elsõ sugara, ha tahó, akkor egyszerûen tahó, és tahóként is kezeli. Szépségének az is csak használ, hogy arca kissé kerek(majd a képen meglájátok), az arcélével egyvonalban húzódó hosszú, vékony sebhely azonban nem annyira. A szeme viszonylag nagy, a szája kicsi, a füle pedig hegyes, egyébként a fül hegyességét fél-elfe válogatja. A lány – ötvenhárom éves, és a fél-elfek 700-800 éves átlagéletkorához képest ez igen fiatal – egyébként 172 centiméter, azaz öt és fél láb magas. Amit még tudni kell róla az az, hogy a térde kicsit laza, tehát nem szeret se sokat fel-le mászkálni, se lépcsõn járni, a vérnyomása pedig alacsony, ezért ha nincs otthon, Venefitián, és nem issza meg a reggeli extra-élénkítõ kakaóját, napközben könnyen aluszékonyság vehet rajta erõt. A jelleme... mint említettük, az emberek(elfek) kinézete abszolút nem érdekli, talán, majd ha társat választ magának, érdekelni fogja, jelenleg azonban senki szépsége, illevte csúnyasága sem hatja meg, és ez hasonlóan van az anyagi helyzettel és a származással is. Eléggé makacs és öntelt is tud lenni, fõleg, amikor körberajongják és szeretik, mert ilyenkor megnõ az önbizalma, és egyesek szerint beképzelt lesz. Szerinte persze nem, de nem érthet mindig mindenki egyet mindenben. Alapvetõen a nagylelkû, becsületes és jószándékú embereket(elfeket) kedveli, és voltaképpen maga is az, ahhoz, hogy hazudjon, igen jó oka kell legyen. A körülötte lévõ... öhm... személyeknek általában megmondja, amit gondol róluk, és ezért kedvelik, akiknek pedig ez nem tetszett, úgyis régóta elmentek Mikor kormányzó lett, kemény gárdát gyûjtött maga köré, hogy helyreállítsa és fenttartsa Venefitia egységét, és azok az emberek(elfek) ma is mellette vannak, kivéve azokat, akik valamelyik város polgármesterei. Leghûbb és leghasznosabb segítsége egy õsz hajú elf úr, aki Kõvárosban lakik, és akit ha teheti, havonta meglátogat. Aislinn igazán kedveli a barátait, és a MonitorAsztal Lovagjait is, bár Come-a-lotba csak a fontos és lényeges dolgok megtárgyalása végett látogat, és akkoris sok kakaót visz magával, mert a MonitorAsztal Lovagjainak gyûlése rendszerint hosszan tart és igen unalmas. A lány persze türelmes is, félig elf mivolta miatt, de mégsem bírja az unalmas dolgokat, és általában elalszik rajtuk. A dolgok, amiket nagyon szeret: a csíkos holmik(csíkos sál, csíkos zokni, csíkos nadrág, csíkos pulóver), fák(a fakitermelõi múltja és elf vére miatt), csillagok(szintén az elf vér miatt), és az ingek. Az, hogy az emberek kinézetére nem ad, itt kicsit nem igaz, mert az ingben lévõkkel szemben az átlagnál barátságosabb, persze nem hagyja, hogy ez kiderüljön, mert akkor minden Venefitiai inget hordana, és akkor a híres venefitiai varázsgyapotból kötött pulcsik népszerûsége látványosan csökkenne, valamint a venefitiai lakosok télen megfáznának egy szál ingben. Persze maga Aislinn is inget hord általában, térd fölé vagy alá érõ szoknyával, az idõjárástól függõen, amikor pedig messzeföldön híres kertjébe megy, rövidnadrágot vesz fel, hogy a szoknya ne akadályozza a fáramászásban. Télen öltözékét csíkos vagy csíktalan térdzoknival vagy harisnyával, és az ing fölé vett csíkos vagy nem csíkos pulcsival egészíti ki, na meg meleg, szürke köpenyével. Kedvenc színe a zöld, fõleg a sötétzöld, és a szürke, és általában ezeket is hordja. Sûrû, rõtvörös hajában néha fellelhetõ egy-két levél is, a szigetlakók ezt már megszokták. Szerelmes még sohasem volt, bár vágyik rá, hogy egyszer az is legyen – eddig nem igazán volt rá ideje, és egyetlen egy fiú vagy férfi sem mutatott érdeklõdést iránta. A fentebb említett õsz elf csupán a barátja, és úgy tekint rá, mint egy kislányra, ami érthetõ is, mivel Aislinn 53 éves, az elf pedig legalább kétezerötszáz. Aislinnek barátai sem sûrûn vannak, fõleg a munkatársai, akiket komoly kormányzói tevékenysége után vett maga mellé, és az elf úr, ám olyan, akinek szíve mélyén dédelgetett titkait is elmondja, nincs. Illetve mégis: a kertjében lévõ száz meg száz fa. Aislinn Venefitia legõsibb uralkodóházának, a Sailaturoknak utolsó sarja. Az utolsó pár kormányzó nem Sailatur, hanem a rivális urakoldóház, Milyar család szülöttei voltak. Mielõtt a kormányzói székbe kényszerült volna, Aislinn gyermek is volt, méghozzá igen boldog gyermek, egy varázsfû-termesztéssel foglalkozó távoli rokonánál lakott, Nyugatvárosban. A varázsfüvek mellett természetesen varázsfákat is termesztett a rokon, így a kislány már igen fiatal korában megtanulta sok varázsnövény nevét és felhasználási módját, majd késõbb, mivel a Sailaturok legeslegtávolabbi rokonai is igen gazdagok, varázslóiskolába adták a leángyermeket, aki cseppet sem húzózkodott tõle, inkább élvezte azt, amikor a társai felnéznek rá, mert új, varázsnövények segítségével elõídézhetõ varázslatokat talált fel. Persze ezek nem voltak komoly varázslatok, inkább olyasmik, hogyha a kardfû leveleire átváltoztató varázst mondunk, könnyebben formálhatunk belõlük kardot, mint például egy botból. Csak a józan eszét használta a lány, dícsérték is eleget, amiért egyre beképzeltebb és beképzeltebb lett, majd, mikor elsõ eminensként kijárta a mágusiskolát, lépett egyet, és pofára esett. Nem ennyire képletesen: miután kijárta a mágusiskolát, és varázsolgatott egy keveset, rájött, hogy ez így eléggé átlagosnak számít, fõleg Kõvárosban, ahol minden tizedik ember(elf) varázsló. Elhatározta tehát, hogy bejárja Venefitiát, és közben fejleszti mágikus képességeit – itt megintcsak segítségére volt az ezüst-õsz hajú, öreg elf, aki sokat magyarázott neki az elfek õsi nyelvérõl, és az ilyen szavakkal lejegyzett szövegekben, varázsigékben lakozó varázshatalomról. Aislinn tehát addig utazott társával, míg véletlenül rá nem leltek a régi kikötõ maradványaira, a sziget északi pontján, ahol sok régi tekercs állt, bennük az elfek lejegyzett gyógyító fõzeteirõl és varázsigéirõl. Két év alatt sikerült végignézni és katalogizálni a tekercseket: a lány fõleg a varázslatról szólóakat olvasgatta, kísérõje pedig a gyógyítással foglalkozókat. Amennyi tekercset csak bírtak, fölpakolta, és Tóvárosba, a sziget tulajdonképpeni fõvárosába utaztak, ahol hamarosan elterjedt a hírük. Négy évvel késõbb Aislinnt meghívták Kõvárosba, ahol a varázslók tiszteletbeli Fõmágusnõnek választották. A lány természetesen megilletõdött és fõleg elképedt, ám nem utasíthatta volna a címet, mert az rettentõ illetlenség lett volna. Ekkor kezdtek az emberek pletykálni róla, és mikor megtudták, hogy vérbeli Sailatur, még élénkebben kezdtek beszélni és álmodozni arról, hogy a Sailatur-ivadék talán helyre tudja állítani gyönyörû szigetük egykori békéjét. Csodával határos módon sikerült úgy a kormányzói székbe ülnie, hogy semmi törvénytelent sem csinált: az akkori uralkodó magába nézett, és rájött, hogy neki voltaképpen karkötõ- és nyakláncfonónak kéne lennie Viridosián, a kormányzó öccse pedig megpróbálta eltenni láb alól Aislinnt, a szakácsnõ azonban véletlenül(?) az õ ételébe keverte a halálos mérget, így a leendõ kormányzó csúf véget ért. A méreg idegméreg volt, és azt mondják, az ebédlõben azóta is szinte hallani a borzalmas kiáltásokat. Hõsünknek mindenesetre volt jó pár álmatlan, majd egész napos alvással töltött hete, mire kiheverte ezt. Mivel mindkét a kormányzó utódjával együtt eltûnt, Venefitia népe egyhangúan Aislinnt választotta kormányzónak, pedig igazából nem is volt egészen Sailatur, mert csak apja volt a nemes elf ház sarja, az anyja egy gazdagabb viridosiai nõ volt. A venefitiai bulvársajtó azóta is elõ-elõhozza a témát, hogy hogyan tudott egymásba szeretni egy hat láb magas elf és egy alig több, mint négy láb magas ember, de ez az õ dolguk, úgyhogy itt inkább nem taglalom. Kormányzóvá választását gyorsan követte lovaggá ütése, így Aislinn végképp elképedt azon, hogy ezt a három címet ilyen korán megszerezte. Pillanatnyilag meg is zavarodott tõle – egyszer például a Tóvárosi Vár fokáról kellett leszedni, máskor a tõrt kiszedni a kezébõl, mert minduntalan öngyilkos akart lenni és állandóan depressziós hangulatban volt. Észhez kellett térnie, mert Venefitia népe erõsen zúgolódott az ellen, hogy kormányzójuk csak ül és csupasz tõrrel a kezében mered a semmibe, és végül a már említett szakácsné ébresztette fel: nyakon öntötte egy tál hideg vízzel, és alaposan leteremtette, hogy mégis hogy képzeli ezt így. Aislinn büszke és bátor, ám az említett szakácsnõt azóta is félve tiszteli, viszont felébredt, elõvette józan eszét, és megszervezte a dolgokat. Kemény törvényekkel helyreállította az emberek és elfek közti békét Venefitián, a tekercseiben leírt gyógyító fõzetekrõl, meg a gyógyfüvek felhasználásáról szóló följegyzésekkel forradalmasította az orvostudományt, és az addiginál nagyobb hangsúlyt fektetett a mágia használatára is. Aislinn nevének jelentése álom, látomás. Ez azért passzol, mert az anyukája adta neki, aki megálmodta, hogy lánya vörös hajú lesz, és nem hitte el. A ’Nirwastir’ egy ráaggatott név, jelentése kb. Megvágott arc, utalva a lány jobb orcáján fülétõl álláig húzódó sebhelyre, amelyet az egyik túl éles kardfûvel vágott véletlenül, még fiatalabb korában. A Dimidum Mortalis Erus, azaz a Félig Halandó Uralkodó(Úr) arra utal, hogy két évszázada õ az elsõ fél-elf, aki kormányzói posztot tölt be. Venefitia szigetén a fél-elfeknek egyik faj sem örül túlságosan, az elfek szerint túl emberek, az emberek szerint úl elfek, így nem mindegyikük tud beilleszkedni. Aislinnrõl még azt kell tudni, hogy Tóvárosban lakik, egy nem túl nagy palotában, aminek viszont olyan óriási kertje van, ami kinyúlik a szárazföldre is, és megtalálható benne a sziget klímáját megtûrõ összes ártalmatlan varázs-és nem varázsfa. Még a híres Nevenincs-fa is, amelyiknek levelei állítólag soha sem fonnyadnak el, a Diagnózis-fa, amely elé, ha odaállítanak egy beteg lényt, mindig pontosan megmondja, hogy milyen betegsége van, valamint a Mesemondó-fa, melyhez minden évben egyszer odagyûlnek a kíváncsiskodók, és a fa elmond egy mesét. Még soha sem történt meg, hogy kétszer ugyanazt a mesét mondta: legalábbis kétezerhétszáz éve még egyszer sem. Az így elmondott mesékkel csak egy gond van: nem lehet õket leírni, valami nagyon erõs és õsi mágia gátolja a mese megjelenítését papíron vagy kõtáblán. Ettõl függetlenül ez az év legboldogabb napja, és Aislinnék már azt fontolgatják, hogy kihangosítókat vesznek, hogy minden mesét hallgató tisztán hallhassa a történetet. Kép: kepfeltoltes.hu/060704/aislinn_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
|
|
|
Post by Sue on Jul 16, 2006 19:53:27 GMT 1
Khim második karaktere: Noth Stultus [VIRIDOSIA]
Noth Stultus Viridosia szigetén látta meg a napvilágot. Édesanyja kis családi vállalkozást üzemeltet. Fûszernövényeket termeszt egy alig fél hektáros területen az erdõ mélyén. A kis Noth 27 éve látta meg a napvilágot késõ éjjel. Édesapja kilétét homály fedi. Egyes pletykák szerint még az anyja sem tudja kitõl vagy mitõl esett teherbe. A nõnek épp elég gondja akadt eddigi élete során, gyakorlatilag éhbérért robotol a kis földjén erre egy szörnyû természetû kölyök is a nyakába hullott. Noth már elsõ perctõl kezdve gondot okozott az anyjának, születésekor majdnem életét vesztette a nõ. Hosszú perceknek kellett eltelnie, hogy a gyerek felsírjon. Noth gyereknek is furcsa volt. Félt az emberektõl, ha vendég jött rögtön anyja szoknyája mögé bújt. Ha kivitte a nõ a gyereket egy kicsit levegõzni a kölyök karmolni, rúgni, harapni kezdett és visszarohant a házba. Félt a sötéttõl, félt a zajoktól, félt a rovaroktól. Néha úgy úrrá lett rajta a félelem, hogy hosszú órákat töltött az ágyán zokogva. Mire tíz éves lett a félelme némiképp alábbhagyott. Hiába kezdte késõbb az iskolát a többi gyereknél, még így is könyörögni kellett a tanároknak, hogy hagyják a fiút továbbtanulni. A gyereket szinte képtelenség volt tanulásra fogni, mindig elkalandozott a tekintete, és néha óraközi szünetekbe gondolt egyet, és hazament. Édesanyja könyörgött neki, verte, sírt a vállán de nem sok hatást gyakorolt a fiúra. Csupán a pofonokért cserébe néha õ is kapott a fiától egy taslit. Noth a mindennapjait olvasással tölti, csupán ezt volt képes megtanulni az iskolában. Szívesen ücsörög a ház mellett ágaskodó fa egyik ágán, kezében egy vaskos könyvel. Édesanyja ilyenkor lelógó lábába megkapaszkodva lerántja a fáról. A régebben csak idõszakonként fellépõ kézremegés állandósult nála, ezért kézmûves munkára teljes mértékben alkalmatlanná vált, favágásra gyenge fizikuma miatt volt alkalmatlan, így maradt a fûszertermesztés neki. Noth külsejét illetõleg sem váltotta be a hozzá fûzött reményeket. Édesanyja abban reménykedett, hogy bár a fia egy tökkelütött, legalább biztos szép szál férfiú válik belõle, és lesz olyan ostoba az egyik gazdag leányzó, hogy hozzá is megy. Ettõl függetlenül a gyerek fess legény helyett, egy cingár fajankóvá cseperedett. Magasságban messze alul marad a viridosiai átlagtól. Megnyúlt testével, hosszú végtagjaival és esetlen mozdulataival az embert leginkább egy önkívületben táncoló részegre emlékezeti. Vonásai feltûnõen hüllõszerûek - épp ezért kezdték el pletykálni róla, hogy valószínûleg egy gyík az apja - a szája széles, ajaktalan, az orra rettentõ apró, szeme gombszerû, zöld. Haja tarkóig ér, és ritka, vékonyszálú, barna. A homloka magas, bár a fiú még nincs harminc se, máris kopaszodni kezdett. Az arcáról képtelenség megállapítani a korát, épp úgy nézheti az ember tizenötnek, mint negyvennek. A hangja rekedt, dadogós, és szokása motyogni, amitõl nehezen érthetõ amit mond. Anyjával a kapcsolata az élni és élni hagyni elven alapul. Bár a nõ elsõre szende teremtésnek tûnik, valójában igazi házisárkány. A rettentõen földhözragadt nõszemély egyáltalán nincs megelégedve fia magatartásával, és azzal sem hogy születése óta egy garast sem hozott a konyhára. Ezért kõkeményen próbálja a fiút munkára fogni, ami eddig alig párszor sikerült neki. Épp ezért mindennaposnak mondhatók a veszekedések anya és fia között. Ilyenkor a nõ pár órát pöröl a fiával, a fiú pedig a hegyi beszéd után visszamászik a fára. Bár elsõre úgy tûnik Nothtal elbánt a sors, néhány nem mindennapi képességgel is megajándékozta a fiút a sok rosszért cserébe. Többek közt az emlékezés képességével. A fiúnak hihetetlenül jó a memóriája. Szeret történeteket írni gondolatban, és bár papírra vetni képtelen õket, képes elraktározni õket a fejében. A fiú vagy inkább férfi általában nyugodt természetûnek mondható. Önmagától nem sokat szól, de ha kérdezik, megterhelõen sokat beszél. Pár óra magányra mindennap szüksége van, ha a közérzete nem jó könnyen válik agresszívvé, nyûgössé és akkor hisztériázik. Vannak napok amikor kifejezetten kedves, máskor viszont goromba tuskó. Némi gúny azonban mindig kivehetõ a hangjából. Apja kilétérõl is elõszeretettel költ történeteket. Imád lódítani és kiszínezni a dolgokat. Szereti a fûszerek szagát, gyakran dörzsöli bele a ruhákba a levelüket, hogy a szövet is átvegye a különbözõ növények illatát. A fõzéshez nem sokat ért, néha kenõcsöket kotyvaszt a fûszerekbõl amiknek igazából semmi hasznuk, csak jó a szaguk.
Noth Nothus rövidítése ami annyit tesz, zabi gyerek. a Stultus pedig tökkelütöttet jelent.
|
|