|
Post by Sue on Jul 16, 2006 19:56:09 GMT 1
Frost első karaktere: Manoir Cakchiquel de Alveiro y Fuente [EXIGUSIA]
Név:Manoir Cakchiquel de Alveiro y Fuente(fiúemberke) Szül.hely.:Exigusia Kor:17 év Magasság:185 cm Súly:59 kg Szeme szina:barna Hajszine:barna Hossza:rövid(kócos) Anyja neve:Juana Alveiro y Fuente Apja neve:Bersabe Cakchiquel 1 tesó:Axcaplik Cakchiquel de Alveiro y Fuente
Kicsit bõvebben Manoir eddigi életérõl:
Manoir 17 évvel ezelõtt egy Exigusia nevû szigetecskén jött a világra,nem kívánt gyerekként.És ugy is bántak vele szülei és undok nõvére is.Mikor még kicsi volt minden házimunkát ráhagytak,minden apró cseprõ dolgot neki kellett elintéznie.Szülei nem ugy tekintettek rá mintha tényleg az õ kicsi fiuk lenne hanem mint egy szolgálóra aki azért jött a világra hogy megtegye amit parancsolnak neki.Manoir szörnyû gyermekkora,az állandó elnyomás és szeretethiány árnyékában nagyon elzárkózott lett a külvilágtól.Senkivel nem állt szóba,senkinek nem köszönt,és senkire se nézett rá,mindig csak a földet bámulta.És ez nem azért volt mert õ felsõbbrendûnek érezte magát,hanem mert súlyos depresszió nyomta a lelkét ami talán már gyógyíthatatlan és az egész életére rámehet.Olyan 14 éves lehetett mikor.... Szülei és nõvére bejelentették hogy elmennek egy hétre hajókázni a tengerre,addig õ takarítsa ki a házat,gondozza az állatokat,végezze a házkörüli munkákat,fizesse be a számlákat,cserélje ki a törött ablakot egy szép ujra,cserélje át a szárítókötelet(mert multkor elszakitotta a lelkem nagy igyekezetébe mert szaladnia kellett volna már a boltba).És csak mondták és mondták és mondták hogy ezt meg ezt csinálja meg mire hazajönnek,mert ha nem lesz minden kész 1 hét mulva kereshet magának egy jol fizetõ munkát mert õk nem fogják eltartani ha ennyire nem képes.Hát Manoirnak itt lett elege.Nem bírta tovább.Nem bírta hogy úgy bánjanak vele mintha egy szolgáló lenne.Megvárta míg elmennek,és aztán õ is elment....örökre....otthagyva 14 szörnyû évet,amit sosem tud majd elfelejteni.De Manoir nem adta fel.Új életet kezdett.Nehéz volt neki mert se pénze se lakhelye se munkálya nem volt mivel még nem dolgozhatott volna.Jó messzire elbandukolt régi otthonától és egy jó ideig egy kis sátorba élte új életét.Egy szép napon egy nagyon kedves és jó emberbe botlott,akinek pont egy ilyen fiú kellett a segítségére,mert halász volt és a hajóján az egyik embere lebetegedett és nem is biztos hogy valamikor még vissza tud jönni dolgozni ezért megkérte Maniort hogy álljon be a helyére.És nem csak munkát és fizettséget kapott a jóembertõl hanem lakhelyet és szállást ahol addig élhet amig jobb helyet nem talál. Manoir nagyon de nagyon boldog volt.Ugy érezte végre pontot tehet régi életére és ujra kezdhet mindent elõrõl.Csak éppen az zavarta hogy több mint egy hónap telt el azóta hogy eljött otthonrol és senki nem keresi.Senkinek sem hiányzik.Bár hogy is gondolhatta volna h pont õ fog hiányozni valakinek.És ezt a gondoltot hamar elhessegette és próbált uj életére koncentrálni. Manoir már betöltötte a 16. életévét mire lett annyi pénze hogy saját kis kunyhóba költözhessen,mert nem szeretett a megmentõje nyakában élni,ugy gondolta hogy elég az neki hogy munkát és fizettséget kap tõle,és inkább elköltözött,kissé szegényesen de megtud élni egyedül is.Boldog volt de ugy érezte hogy valami még mindig hiányzik a teljes harmóniából..A szerelem.Egy lány aki szereti és akit õ is szeret,akit sosem tudna elengedni.Hát ez sem váratott sokáig magára.Oly hirtelen költözött az életébe a szerelem mint a villámcsapás.Megismerkedett megmentõje lányával(akit már régóta nézegetett de sosem volt mersze megszolitani) aki egyidõs vele.Estella Uhatezmala imádnivaló egy lány volt.Neki eltudta mesélni az egész szörnyû életét(amit eddig senkinem nem mert megtenni).Estella meghallgatta,tanácsot adott neki,vígasztalta,és szépen lassan egymásba szerettek.Azóta is szeretik egymást és Manoir már az eljegyzésen töri a fejét de persze ezen még gondolkodnia kell.Estella odaköltözött Manoirhoz és lassan egy éve együtt élnek az õ kis kunyhójukban szeretetben,boldogságban,amiért Manoir nagyon de nagyon sokat szenvedett.De most már ugy gondolja hogy ezért érdemes volt annyit gyötrõdnie.
|
|
|
Post by Sue on Jul 16, 2006 19:59:13 GMT 1
Isobel második karaktere:Conveneus Latrovex [MACHINURBIUM] Conveneus köztudottan Machinurbum egyik legmûveltebb személyisége – és legnagyobb gazembere. A lopás-csalás mûvészete közel sem áll tõle távol, így hát nem is meglepõ, hogy bárdként tengeti mindennapjait. Megbízhatatlan léhûtõ alak, aki csak a saját céljait ismeri, minden más számára lényegtelen. A probléma az, hogy küllemébõl és viselkedésébõl épp ennek ellenkezõjére következtetnénk. Lealacsonyodott nemesi család sarja, és bár pénzük elég lett volna a kényelmes életre, a szülõk rendszeresen túlköltekeztek, ezért a fiú már gyermekkorában is sokszor kényszerült lopásra. Szabadidejét a város könyvtárában töltötte és már tizennégy évesen többször részt vett az Aréna szellemi vetélkedõin. Tizenhat esztendõsen elnyerte a Furfangos Fraciscus által alapított Fejtörõk Fejtörõje díjat, majd az elkövetkezõ években meg is védte a címét. Húsz évesen bárdnak szegõdött – a fõurak nagy rémületére – és bár eleinte ódzkodtak attól, hogy a hírhedt tolvajt házukba fogadják akár egy napra is, egy idõ után egyre többen tartottak igényt az ifjú szolgálataira. Sok esetben az ok csupán annyiban állt, hogy a fõúr kihívást látott abban, hogy túljárjon a gazember eszén. Ez máig egyetlennek sem sikerült közülük. Conveneus ma harmincnégy esztendõs Machinurbumi polgár, vagyonos, egy csinos ház tulajdonosa, bár nem szívesen tölti otthon az idõt. Ha teheti évente többször is meglátogatja a többi szigetet, gyakran vállalkozik küldetésekre, melyeken szívesen fogadják, hisz hiába nagy szélhámos, az esze egy ilyen megpróbáltatáson kincset ér. Továbbra is ûzi a bárd foglalkozást, és rendkívül közkedvelt a hölgyek körében is – bár a férfiak azt állítják nem erényei, hanem dalmágiája felelõs a népszerûségéért. Szó ami szó ebben lehet valami, hisz a férfi külsõ és belsõ tulajdonságai egyaránt hagynak maguk után kivetnivalót. 181 cm magas, testalkata kissé zömök. Arca hosszúkás, barna haja nem túl hosszú, bár nem is a nullásgép fazon. Hosszúkás kék szemei elég élettelenek, bõre világos. Remek szónok, de kisebb társaságban nem a szavak embere. Intelligens, elegánsan öltözködik. Ravasz, beszélgetõpartnerei rendszeresen pénztárcájukra tekintenek a vele való találkozások során, de bármit tesznek, a férfi hamar elaltatja gyanújukat, és végül tárcájuk nélkül távoznak. Kép: kepfeltoltes.hu/060706/convi_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
|
|
|
Post by Sue on Jul 16, 2006 20:01:07 GMT 1
Frost második karaktere:Frantisek J'aim ces Obres [VENEFITIA] Frantisek különös egy lány,különösen nagy fantáziával.Teljesen más világba képzeli el magát mint ahol lakik(nem minta Venefitia nem lenne elég mágikus hely a számára)de õ csak abban a világban szeret élni amit saját maga alakithat ki ugy ahogy azt õ szeretné.Ebbõl az is látszódik hogy Frantisek makacs természetû lány,így az embereknek néha nagyon nehéz dolguk van ha egyszer is valamit jobban akarnak tudni nála.De ne gondoljunk semmi rosszra Frantiseknek több énje is van,nem mindig önzõ és makacs,néha aranyos,kedves,segítõkész,az emberek ilyenkor rá sem ismernek és azt krédezik maguktol "Jééé.Ez tényleg Frantisek?!" És igen ez Frantisek.Egyébként tényleg egy kedves lány mert Venefitiában sokan szeretik talán azért is mert kicsit másabb mint a többi ember,mondhatni kicsit szórakozott,de hát õ ilyennek született pontosan 16 éve.Már kiskorában is voltak különös dolgai például mikor képzeletbeli barátaival beszélgetett vagy teázgatott,de a szülei nagyon kedvesek voltak és megértõek és nem gondolták azt egybõl hogy ez a gyerek megõrült.Mert nem is õrült meg,csak õ ilyennek született,õt ilyennek teremtette a sors.És milyen jó is neki sosincs egyedül mindig van mellette valaki akivel beszélgethet,Frantisek sosem unatkozik.És nagyon jó barátságokat is kötött már.Itt van például Juan.Õ a kedvence.Vele van minden nap minden szabadidejében,már egészen gyermekkora óta.Olyan mintha testvérek lennének,mondhatni elválaszthatatlanok. Szóval Frantisek a saját kis világán a saját ki barátin kivül nagyon szeret ismerekedni(nem csak a képzelt barátaival van jóba),imádja az embereket imád a középpontban lenni még ha néha ez nem is jön össze neki,mert ha néha nagyon akar akkor nagyon lehurrogják hogy "Ejnye Frantisek vegyél vissza..".És akkor visszavonul egy idõre,de tényleg csak egy idõre,mert nem szereti a magányt a szomorúságot,õ a vidám dolgok híve és életét is próbálja ekkép alakítani.Mert ha valami nem úgy alakul ahogy õ szeretné kibujik belõle a kisördög, tör zúz amit csak lehet de azért nem kell tõle félni egymharam úgyis lenyugszik csak egy kis idõ kell neki. Ezek lennének a belsõ tulajdonságok.Ha vmit kihagytam akkor majd javitok vagy irok hozzá. Külsõ: Haja:szõkésbarnás hosszú(válla alá ér) Szeme:kék(az egyik picit kékeszöldes) Magassága:170cm körül Súly:52kg Általában szoknyát vagy valamiféle hosszú ruhát visel mert az áll neki a legjobban. Õ lenne Frantisek: kepfeltoltes.hu/060706/IMG_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
|
|
|
Post by Sue on Jul 16, 2006 20:02:20 GMT 1
Sue első karaktere: II. Arthur de Aquilingenieri [MACHINURBIUM]
Mavenexversium szigeteinek hőn szeretett királya immáron 35. életévét tapossa Machinurbium várának magas kőfalai között. De valójában ki is ő?
Arthur az ősi Aquilingenieri királyi család sarja, amelynek tagjai már lassan 1000 éve vezetik a szigeteket. Apja, I. Benigno de Aquilingenieri már jócskán benne járt a korban, midőn felesége, a nála 15 évvel fiatalabb Prudens gyermekkel ajándékozta meg. Sokáig kérdéses volt, valóban a királyé e a gyermek, hisz az anya köztudottan hűtlen volt férjéhez, ám még a DNS vizsgálatok előtt kiderült, hogy a gyermek egészen biztosan királyi sarj, nem is akármilyen. A kis Merdred (merthogy ekkor még így hívták) 3 hónapos volt, amikor részt kellett vennie a szokásos király-próbán. A hagyomány szerint még fél éves kor előtt, egészen korán a trónörökösnek ki kell választania a kardját a királyi kincstárból. Ekkor megmutatják a gyermeknek az összes eddigi királyi kardot, illetve pár újabbat, amelyet az akkori, legnagyobb mesteremberek készítenek, kifejezetten erre a célra. Amely kard iránt az ifjú a legnagyobb érdeklődést mutatja, az lesz jövőbeli fegyvere, amelynek állapotából/múltjából a jósok már ebben a korban meg tudják mondani, hogy milyen uralkodó válik majd belőle. A kis Merdred sokáig semmi érdeklődést nem mutatott a felmutatott kardok felé, már félő volt, hogy elbukja a próbát. Már több mint a kincstár kardjainak fele ott hevert a gyermek körül, amikor behozták a kardot, amit már messziről meglátva mocorogni kezdett a kisfiú, majd midőn közelebbről is megmutatták neki, hangos gögicséléssel fejezte ki tetszését. Ez a kard nem volt más, mint az Exsuelibur. A fiú eme választása hatalmas csodálatot és tiszteletet váltott ki az emberekből, mert noha minden királynak megmutatják kiskorában az Exsueliburt, szinte senki sem választotta ki társául, de a gyermekkorban választott kard mellett természetesen később az Exsueliburt is megkapja a mindenkori király, hatalma jelképeként. A nép és Benigno tehát már ekkor hatalmas uralkodóként könyvelte el a fiút, akit ennek méltóan átkereszteltek Arthurra, megemlékezve I. Arthur de Aquilingenieri királyra, aki elsőként kapta készhez az Exsueliburt a szigetek felemelkedésekor.
Arthur pályája tehát rendkívül igéretesnek bizonyult, és a nép bízott benne, hogy ő lesz az az uralkodó, aki újra régi fényébe emeli Machinurbiumot (Benigno jó király volt, de már jóval előtt megkezdődött az arisztokrácia egy rétegének olyan felemelkedése, amely fokozatosan veszélyt jelentett a királyi hatalomra). Arthurt már 3 éves korában tanítani kezdték – képrejtvényekkel fejlesztették agytekervényeit -, majd 6 éves korától a birodalom legkiválóbb oktatói foglalkoztak vele. A leendő trónörökös különösen nagy érdeklődést mutatott a történelem és az irodalom iránt – széleskörű műveltsége e témákban a legkiterjedtebb. Idejének nagy részét a királyi könyvtárban töltötte, és tizennégy éves korára már azt tekintette igazi otthonának. A rossz nyelvek és a királyi sajtó szerint az ifjú Arthur valójában menedéket keresett a könyvekben – akkora már az egész birodalom a királyi palotában történő drámától volt hangos. Az öreg Benigno király már hónapok óta el se hagyta az ágyat, már mindenki a haláláról suttogott. Arthur, aki nagyon szerette apját, nehezen viselte ezeket a heteket, ám még nehezebben viselte édesanyja viselkedését. Prudens egyszer sem látogatta meg a királyt a betegágyánál, amit a lovagi regényeken felnőtt Arthurt teljesen felháborította. De nem csak őt, hanem az egész várat. Míg az egész vár, sziget, birodalom lakói aggodtak királyukért, és előre siratták, Prudens láthatóan sugárzott a boldogságtól és egyre nagyobb nyomást gyakorolt a vár lakóira. Benigno hamarosan meghalt, és míg az egész birodalom a hőn szeretett királyt gyászolta, Prudens végérvényesen megerősítette hatalmát és megkoronáztatta magát, hiszen Arthur még csak kiskorú volt. Ámde nem ostoba.
A könyvtárban töltött órákat Arthur a lehető leghasznosabban töltötte el - megalapozta királyi pályafutását. Mert míg a praktikákban jobban jártas Prudens csak a legalapvetőbb törvényeket ismerte, Arthur anyja viselkedése láttán felkészült a legrosszabbra, és kiskapukat keresett. Ennek köszönhető, hogy Prudens királynő diktatórikus uralkodása csak pár napig tartott – Arthur egy ősi törvény felhozásával, és korához képest rendkívül meggyőző szónoklatával lenyűgözte a Királyi Tanácsot, akik elfogadták javaslatát és az Ősi Erő törvényét (miszerint ha a király alkalmas az uralkodásra, akár a 18. életévének betöltése előtt is trónra léphet) évszázadok óta újra használták, és így Arhur 15 évesen elfoglalhatta a trónt. A birodalom népe boldog volt, az új uralkodót mindenki szerette és pozitívan tekintettek a jövőjük felé.
Arthur uralkodásának első három évében még nem hozhatott önálló döntéseket, tulajdonképpen a Királyi Tanács irányított helyette. Ám midőn betöltötte a tizennyolcat, néhány nagy reformot hajtott végre, amelyeknek szükségességét már apja uralkodása alatt észrevette. Mindenekelőtt adóreformot hajtott végre, melynek során a nemeseknek többet, a polgároknak kevesebbet kellett fizetni – utóbbiak a nagy kedvezményért cserébe minden évben egyszer szociális munkában részt kell, hogy vegyenek. Uralkodása első tíz éve alatt virágzott a birodalom, ám hamarosan, alig látható, majd rohamos hanyatlás következett be.
Arthur ugyanis noha korán, helyesen megfigyelte a királyság és a nemesség helyzetét, arra nem volt felkészülve, hogy azoknak akkora erejük lehet, hogy ellene forduljanak. A folyamatosan, a polgárságnak kedvező törvényei miatt a nemesség nagy része a király ellen fordult. A király mind a nemeseknek, mind más szigeteknek is egyre nagyobb összegekkel tartozott, ami Machinurbium szigetét gazdasági válság felé sodorta.
Arthur noha uralkodása első éveiben erős kezűnek mutatkozott, a békés évek alatt hamar meglágyult. A rengeteg regény, amelyet olvasott, jelentős mértékben átalakította a gondolkodását. Rendkívül naiv lett és mindenkiről a legjobbat feltételezi. Noha nagy és jó szíve van, ami a nép számára rokonszenves, sokan kihasználják. Többek között a saját anyja is, akinek pár éve megbocsátott és visszaengedte a palotába. Egyszerűen rettenetes politikus, nem tud tárgyalni, nagyon könnyen félrevezetik. Főleg a gazdaság irányításához nem ért, ennek köszönhető, hogy a folyamatosan importra szoruló Machinurbium lassan adosságokba süllyedt. Noha kifejezetten magas intelligencia szintet állapítottak meg nála, rendkívül vak és ostoba tud lenni. Inkább a filozofáló típus – ha már nem is olvas annyit, gyakran láthatják a parkban elmerengve sétálni. Ilyenkor olyan szinten megszűnik körülötte a külvilág, hogy a testőreinek minden lépését figyelniük kell – nem egyszer bambult el annyira, hogy kellemetlen találkozást folytatott pár építménnyel az udvaron. Ám mindezekkel a filozofálásokkal nem megy semmire, és napról napra tanácstalanabbul áll a birodalom problémái előtt. Tehetetlen és emiatt sokszor mélabús, de ha a nép előtt jelenik meg, mindig mosolyog és derűs. Titokban ír, de nincsenek írói tervei, mindesetre egy-egy, néha rendkívül hosszúra nyúló szónoklatában tör elő belőle a költőiség. Nagyon kevés időt tölt az emberek között, egyetlen támasza és igazi barátja Meinrad, akit már gyermekkora óta ismer. Mindesetre nem elutasító vagy társaságkerülő, de az eddig megszokottakkal ellentétben jóval kevesebb királyi ünnepélyt szervez. Nyugodt természet és nagyon türelmes.
Külső tulajdonságok. Nagyon magas (kb. 186 centi), alakja normális, talán kicsit vékonyabb az átlagosnál – pár éve kezdett komolyabban sportolni, mert magas és vékony, törékeny alakjával esetlennek és gyengének tűnt mások szemében. Vállig érő, hullámos barna haja van. Szeme színe szintén barna és sokak szerint melegséget áraszt. Arca enyhén szögletes, orra viszonylag nagy, a szája kicsit vastagabb az átlagnál. Homlokát fiatal korához képest máris ráncok övezik. Egyéb külső jegyeiben nincs különlegesség.
Jelenleg nőtlen, amely a birodalom válsága mellett az egyik legsúlyosabb problémának minősül. Mivel még nincs gyermeke, a trónbitorlók folyamatosan próbálják tőle elorozni a trónt – vagyis Arthurnak már jó ideje minden ajándéka, étele, itala tüzetes vizsgálatokon megy át mire megérkezik a királyhoz. Édesanyja időről időre megjelenik egy fiatal, szép, de többnyire eszetlen arisztokrácia csemetével, de Arthur szívét eddig még senki sem tudta megérinteni, érdekházasságba pedig nem hajlandó belemenni, főként gyermekkori emlékei miatt.
Ez ám a királyunk, akit noha még így is szeretnek, sokan visszasírják a húsz évvel fiatalabb, céltudatosabb uralkodót.
|
|
|
Post by Sue on Jul 16, 2006 20:04:10 GMT 1
Wolf első karaktere: Marones Falerii [EXIGUSIA]
Marones Falerii, Exigusia (Anne Falerii - Georgius Falerii)
Külsõ: 157cm, sportos testalkat, hosszú lábak, vállig érõ szõke haj, bõre világosabb, mert nevezen barnul. Szürkéskék árnyalatú szemei oválisak, hosszú szempillákkal körítve vékonyka szemöldöke alatt. Keskeny, hosszúkás orra, kis szája van. Arca kicsit szeplõs, és mindig van rajta egykis felesleges borosta.
Történet: Marones Exigusiában született, nevelkedett egy átlagos családban. Apja és anyja is ezen a szigeten ismerkedtek meg a kormányzó halfeldolgozó üzemében. Nagyon szerették egymást, de nem volt felhõtlen kapcsolatuk. Pár év múltán Anne szült egy egészséges, erõs fiút Georgiusnak. A gyermek szépen fejlõdött, de mikor már nagyobb lett, igen zûrössé vált a gyermekkora, mivel anyja már nem egyszer félrelépett férjétõl. Emiatt szülei esetenként éjjel-nappal veszekedtek, de Anne végül úgy döntött, kívül tágasabb, és visszaköltözött testvéréhez, majd pár év múlva vérmérgezésben meghalt. Maronest nem érintette mélyen, hogy anyja meghalt; lehet, hogy azért, mert Georgius bebeszélte neki, hogy anyja nem is szerette, és meggyûlöltette a kis 8 éves Maronessel. Ezután apjával minden este elmentek halászni, amiben mindketten örömüket lelték, mert ugyan Georgius nem tudott se fõzni se sütni, de Marones nagyon jól eltanulta anyja itthon hagyott szakácskönyveibõl; lehet hogy közrejátszott anyjától örökölt tehetsége is, amirõl Marones nem szeretett beszélni, mert gyûlölt anyját juttatta eszébe. Annyi receptet tud saját fõbõl, - mivel igen jó a memóriája - hogy azon gondolkodott már 13(!) évesen, hogy elmegy egy jól fizetõ szállodába szakácsként, hogy új házba költözhessenek apjával, a régi emlékeket rejtõ, kicsi lakásukból. A szállodai munkára még várni kellett, de addig Marones folyamatosan fejlesztette a fõzési és sütési tudományát: újabb fûszerekkel kírésletezett, írogatta saját receptjeit, feljegyzett minden fontos dolgot. Közben szemére szürkehályog jött, de az orvosok azt mondják, egyelõre ne törõdjön vele, mert nem súlyos..
16 évesen elment az egyik szállodába munkát keresni szakácsként. Itt nem járt szerencsével. Körbejárta a sziget összes szállodáját, de sehol sem kapott munkát, mondván még túl fiatal és ügyetlen. Marones csalódottá vált, de nem adta fel álmát. Még mindig magabiztosan kísérlezetett receptjeivel és fûszereivel; lassan majdnem az egész lakás a konyhakertje volt, ami apját kezdte zavarni. Egyszer azonban véletlen olyan fûszerkombinációt fedezett fel, ami annyira ízlett az mindkettõjüknek, hogy újra elment a szállodákba munkát keresni, presze vitt magával ebbõl az új receptbõl néhány adagot. A legelsõ szállodába azonnal felvették, pár nap múlva már az összes ember tolongott Marones fõztjeiért, a turisták pedig el sem akartak menni többé a szigetrõl. Apjával új, nagyobb lakásba költözhettek, amelyben külön konyha részt alakítottak ki Marones számára, ahol kiélhette magát úgy, hogy nem zavar vele többé senkit. Ezzel felvirágozott Exigusia idegenforgalma, az egész szigeten Marones Falerii fõszakácsról beszélnek, aki már kiadta saját receptes könyvét, amin már évek óta dolgozott. Apja immár boldogan a 61. születésnapját ünnepelte, Marones pedig nem rég múlt el 24. Életét egyelõre egyedülálló férfiként éli, társaságában a szürkehályogával, ami egyre súlyosabbá válik, ha az orvosok nem tudják meggyógyítani. De Marones kitartó, és türelmes; akár csak szakmáját illetõen..
|
|