Beszélgetés a karakterekről

[Khim]

Valószínûleg jövõhéten megindul a szerepjáték a fórumon. Ide írhatjátok le a szerepjátékba alkotott karakteretek belsõ/külsõ tulajdonságát-faját-lakóhelyét-foglalkozását-képességeit-ésatöbbi.
Ha valamivel nem vagyunk megelégedve, természetesen szólunk. Mériszúk azért kíméljenek . Jó munkát.

[Bari]

Viridosia:
külsõ:
kb. 14nek néz ki, de a viselkedése érett-kivétel amikor nem komolytalankodik, vagyis csak a harcban komoly-, és még õ se tudja igazából hány éves.
fehét bõr, fekete szem, barna haj ami kb. vállig ér, nedvesség hatására göndörödik.
testalkat: gebe-és lapos.
magasság: 130 cm-alacsony( ez már elég alacsony?)
szív alakú arcocska, nagy szem. hegyes orr, vastag száj, nagyon fehér bõr, nagy szempillák, meg olyan kis aranyos. ;D szóval izé azok a férfiak a akik körül veszik pozítivan nyilatkoznak gyermeki külsejérõl.
mindenféle: elég gonosz tud lenni.
ragaszkodó, makacs, önfejû, izgága, ügyetlen, gyors, bájos amúgy, naiv, büszek, és beképzelt, merész, bátor, nem túl erõs. meg tud olvasni és írni(de csúnyán ír), nem tud rajzolni, csak énekelni, de azt szépen, de alt. ;D., aggresszív, megveti a nõket, szereti az állatokat, fõleg gyíkocskát, és lázadó jellem, aki elszánt is. ;Ð, szeret másoknak fájdalmat okozni, mert szadista, de hûséges, meg õszinte, de érzéketlen.
kedvenc elfoglaltságai közé tartozik: mások elverése, harc, meg gyíkocska sétáltatás.
kedvenc ruhadarabja: nem érdeklik az ilyen nõies dolgok, mint ruha, meg szépségápolás. anélkül is elég jól néz ki. (megjegyzem mondá ezt Ailee, aki épp tõrt döfne az oldalamba, ha nem ezt írnám le)
kedvenc étel: bármi csak nem hús. allergiás rá.
ital: borocska.
munka: hm, ha lehetne harcos
név: Ailee
jelentése: fény, vagyis azért találó, mert nem találó.



története:
Ailee egy kisházacskában lakott apjával és a gyíkjaikkal. Apja gyíkpásztorként dolgozott egész életében. Sose volt könnyü dolga egy lánnyal, fõleg, hogy felesége elhagyta õket vagy meghalt mikor Ailee született. Aileenek sose mondta mg, ezért lelki korcs lett a lányából. Apja elég keménykezû, önfejû, makacs és agresszív volt, de szerette a lányát (ütni is). Meg munkára fogta, aminek Ailee mindig örült csak amikor takarítani kellett akkor lázadozott. De apja vasakaratának köszönhetõen a lány csak még inkább makacs lett. Amúgy se volt szerencsés rábízni semmi féle munkát, mivel általában mindent levert, és összetört. Ennek is elég érdekes történet van, mivel Ailee életeében egyszer járt jösnõnél, de minden bizonnyal utoljára aki mivel a jósnõ elátkozta õt, és azóta tör-zúz. És természetesen a jósnõ megbocsájtott volna ha oda adják az egyik gyíkjukat, de Ailee büszkesége nem engedte, hogy oda merészkejen ismét. Szóval innentõl fogva utálja a mágiát, és a jósnõket, meg mivel nõk se se vették körül a nõket is. Nem bírja elviselni ha vki nem tud egy gyíkot megölni, vagy ilyen férfias dolgokat nem bír mûvelni. Természetesen vannak ilyen álmai, mint fehér lovag szõke lovon de az ilyeneket elássa magába és inkább a jelenben él, amúgy is az idõsebb korosztályból választana, nagyon bájos tud lenni ha akar csak már akaratlanul bánt meg másokat, áés így üldözte el az összes férfit akivel az apja összeaakarta hozni, hogy elkergesse magától. Szóval elég sok rémtörténet kering róla, de leginkább az, hogy megölte a saját apját. Amit tény hogy valamilyen szinten igaz is. Mivel a leányunk, mindig is harcolni kart volna hõn szerett királyáért, így elhatározta, hogy harcos lesz. Hát jó is lenne, lány létére, csak hogy az apja látván nem él sokáig, csalái üzlet meg nem menjem már tönkre legyen gyíkpásztor. Másna az apját már nem találták meg csak a ruhája maradványait a gyíkoknál. És Ailee és kedvenc gyíkjai is eltûnt...
img301.imageshack.us/img301/3466/ailee9jh.png

[nikol21]

editke: írtam hozzá meg változtattam rajta egy picit, megmeg tettem fel rajzot, amit én csináltam, amúgy Eloise nevében írok, szóval ne lepődjetek meg

Nevem: Eloise
Szigetem: Machinurbium
Munkám: udvarhölgy
Fajom: ember
Korom: 21 éves
Magasságom: 171 cm
Testalkat: magas vagyok, és vékony, nem vagyok lapos, de nagymellű se
Hajam: világosbarnás-szőkés, kicsit hullámos, fenékig érő
Szemem: zöldes-barna, kissé nagy
Bőröm: fehérebb az átlagnál
Orrom: hosszú
Szám: se nem nagy, se nem kicsi
Amiben nagyon jó vagyok: éneklés, férfiak elbűvölése, tánc, versek és egyebek írása
Amiben nagyon nem vagyok jó: futás és egyéb fizikai megpróbáltatások
Jó tulajdonságaim: kedves és elbűvölő tudok lenni, továbbá ravasz, kitartó és hűséges
Rossz tulajdonságaim: makacs vagyok, hajlamos vagyok olyan dolgokba belekeveredni, amihez az égvilágon semmi közöm
Múltam: szüleim elég szegények, a hétéves öcsémmel élnek. nem látom őket gyakran.
Jövőm, ahogy szeretném: minden vágyam, hogy mágiát tanulhassak, és nagytudású mágusnő legyen belőlem

Rajz rólam, egy Chihiro nevű csaj csinálta [ehm avagy én]:
blackamoor.uw.hu/eloise.jpg
Ui.:a kép körüli írást nem kell nézni

[Lw]

nekem is kész van egyik karim, írtam kis izét hozzá hogy úgy nagyjából értelemszerű legyen hogy mér az a szakmája ami meg satöbbi
nah szóval kis előtörténet:

Colm Venefitia szigetén született, azon belül is Búzavárosban. Ennek peremrészén a szülei birtokoltak egy kis farmot, ahol fa-és gyümölcstermesztéssel foglalkoztak, és mivel egy idő után úgy tűnt hogy jövedelmező számukra ezzel foglalkozni, kibővítették telküket és végérvényesen kiköltöztek a farmra. Colm tehát jórészt itt nőt fel, persze tanulni a városba járt. Már nagyon fiatal korában a különféle kalandos történetek rabja volt, imádta hallgatni, később olvasni az izgalmas meséket, melyek jó része még abból az időkből származott mikor a hét sziget még Mavenexvirsum tengerének felszínén lebegett. Idővel ő maga is kitalált történeteket, melyek egy részét aztán papírra is vetette, de ami a leginkább megragadta ezekben a történetekben és ami legjobban mozgatta fantáziáját, az a mágia volt. Habár Venefitián élt, elfekkel ritkán találkozott, mivel nem igazán utazott szüleivel a szigeten belül, de azért a városban volt alkalma szemügyre venni néhányukat olykor. Elhatározta, hogy mágustanonc lesz, habár fiatal korukban ez a lehetőség csak az elfeknek adatik meg, az emberek között is akad olyan, akik kifejezetten alkalmasnak bizonyulnak arra, hogy kitanulhassák ezt a nehéz mesterséget. Elhatározását közölte szüleivel, akik ugyan eleinte kissé vonakodtak ettől az ötlettől, de mikor Colm tíz esztendős lett, elvitték az elfeknek egy olyan iskolájába, ahol az olyan fiatal embereket és félelfeket okítják a mágia tudományára, akiknek valamilyen oknál fogva velükszületett tehetségük van hozzá. A felmérések alatt azonban kiderült hogy a fiú valójában teljesen alkalmatlan arra hogy mágustanonc legyen. Colm így hát visszakerült régi iskolájába, és miután túltette magát a csalódáson, egyre inkább kivette részét szülei munkájából, és egyre jobban kitanulta a fagondozás és gyümölcstermesztés fortélyait. A kalandos történeteiről azonban nem mondott le, továbbra is újabbak után kutat a város könyvtáraiban, valamint szívesen szórakoztatja sajátjaival erre fogékony társait.

Nemrég töltötte be tizenkilencedik életévét, és egyelőre továbbra is szüleivel él, kivéve részét természetesen a munkából amelyet mostmár akár családi vállalkozásnak is lehetne nevezni. Az évek során igazán megszerette ezt a foglalkozást, és ideje jó részét a fák gondozásával tölti.


aztán belső-külső jellemzés röviden:

Rettentően, már-már idegesítően türelmes, ugyanakkor kissé mulya de segítőkész. Alapvetően barátságos természetű, és az emberekkel általában őszinte, persze a kegyes hazugság tőle sem idegen olykor. Fantáziája igen nagy, de ez már előtörténetéből kiderült. Kedvenc évszaka az ősz, mert akkor már lehet sálat hordani és szereti a sálakat nagyon, főleg a kockásokat. Meg szereti az őszi avart is. Ha valamit célként kitűz maga elé akkor azt általában sikerül is elérnie, bár eddig kitűzött céljai korántsem nevezhetőek nagynak. (Általában a munkájával álltak kapcsolatban.) A fákon kívül az állatokat is szereti gondozni, mivel a ház körül is akad pár amelyek napi ellátásra szorulnak.
Magassága átlagos, kb. 170-175 cm. Arca pirospozsgás, ovális és szeplős, de ezek száma viszonylag elenyésző, orra egyenes és hosszú, szemei világosbarnák. Haja szőke és nagyjából az álláig ér, szemébe lóg kicsit, a rendezett jelzővel nem igazán lehetne illetni. Alkata átlagos, valamint ereje is, de arra tökéletesen megfelel hogy munkáját ellássa, és mivel a fákat nemcsak gondozni kell hanem néha drasztikusabb módszerekhez is kell folyamodni, ezért a fejszével viszonylag gyakorlottan bánik, annak ellenére hogy nem favágó a szakmája. Koránál úgy kb. 2-3 évvel néz ki fiatalabbnak.
Öltözködésben általában az egyszerű fölsőket kedveli, jellemző színei a barna, penészzöld és a bordó, illetve néha a fekete, nadrágjai általában barna kordbársonyból vagy farmerből készültek. Cipőben a kényelmes, kevésbé elegáns félcipőket szereti, illetve ha a terep azt kívánja bakancs. És különösen szereti a sálakat.

meg ittvan róla egy firka hogy könnyebben el lehessen képzelni:
img204.imageshack.us/img204/6829/colm5de.jpg

a kormányzó karimat majmég megcsinálom, nagyjából ő is kész van csak még lekell írni

[Dreamer]

Venefitia

Aurora egy körülbelül 16 éves, viszonylag magas (165 cm) ember leányzó. Ovális arca van, amiben két naaagy barna szem csücsül, és jellemzője még a nagy szája. Mármint nem úgy nagy, hanem amúgy, szóval vastag. Nyúlánk, vékony, madáralkatú, bőre az átlagosnál kicsit fehérebb. Hosszú, hullamos, vörösesbarnás haja vanm, amit általában féloldalt fog össze.
Megfigyelő típus. Ha kell, kiáll a véleményéért, de inkább figyel és vár, majd a megfelelő pillanatban lecsap szólal meg. Van egy képzeletbeli barátja, akivel sokat szokott beszélgetni magányos óráiban, amikor senki se látja. Szeret verseket írni és azokat az ágyában lévő titkos kis rekeszbe eldugdosni. Néha összefüggéstelenül beszél, de felfogóképessége jó, csak nem tudja magát kifejezni. (De én megértem...) Érdeklődik a filozófia iránt, ámbátor ebben a dologban nem sokat osztoznak vele. Szeret még nagyokat sétálni, és bambulni a könyve fölött. Legendás levélgyűjteménye van, azt beszélik, hogy még a híres és mára már csak a kormányzó kertjében fellelhető Nevenincs-fa egy levelének boldog és büszke tulajdonosa.
Szereti még a naaaagy barna pulcsikat, mellé bő vászonnadrágot hord, plusz van neki egy zöld ékköves gyűrűje is, amit a nagyanyjától kapott.

Egy kis gyerekkor: Szülei kilétét homály fedi, ugyanis körülbelül 14 évvel ezelőtt valahonnan a semmiből bukkantak fel nagyanyjával. A mama már nagyon öreg, de állítólag ért a gyógyításhoz, pedig se nem elf, se nem fél-elf, csak egy ember - Aurora valószínűleg innen örökölhette ezt a képességét. Mindenki bíztatta, hogy járjon a varázslók iskolájába, de ő sosem akart, és különben is nagyanyja eltiltotta a mindennemű varázshatalom gyakorlásától. Tehát most emberi iskolába jár, ápolgatja a nagyanyját, és gyűjti a leveleket meg a pulcsikat.

Még valami: Neve jelentése: hajnal, amit állítólag az anyjától kapott. Hogy miért, azt nem tudja, nagyanyja meg nem árulja el. Azt hiszem, ennyi.

Meg egy rajz, ami elég rossz, de mindegy, van és kész ;D: img350.imageshack.us/img350/2715/aurora5so.jpg

[Khim]

Dolus de Lapis Prudens

Dolus ízig-vérig városi polgár. Machinurbium szigetén látta meg a napvilágot apja kereskedõ, édesanyja könyvelõ volt. Bár a férfi mai napig letagadja a származását, nyílttitoknak számít, hogy a Prudens család egyike a ritka eseteknek, akik Saxumira szigetérõl emelkedtek fel. Dédapja még rakodó munkás volt a sziget egyik eldugott teherkikötõjében, dédunokája pedig mára a már Saxumira elsõ embere.
Dolus nyugtalan természete hamar megmutatkozott. Szülei könyvelõnek szánták, a fiú ellenben egész más pályát szánt magának és 14 évesen elszökött a szülõházból. Miután édesapja zsebeit kifosztotta szekeret bérelt ki és elrepült Machinurbium szigetérõl. Elsõ úti célja Venefitia volt. Kiskorában lenyûgözte õt az elfek mûvészete, és orvostudománya. Négy évet töltött a szigeten, közben közelebb került a mágiához, egy mágustanoda padjait koptatta két évig, csupán feljegyzéseket készített, a mágusokat máig is inkább bûvészeknek tartja mintsem igazi varázslóknak. Két évet csak az elf orvostudomány behatóbb vizsgálatával töltött. Tizennyolc éves korára ráébredt, sem a mágia sem az orvoslás nem áll hozzá közel, sokkal jobban megmozgatják az anyagias dolgok. Ismét kibérelt egy szekeret és Viridosia szigetére utazott. Tizenkilenc évesen fûszernövényekkel kezdett el kereskedni és jelentõs vagyonra tett szert.
Pár évre visszatért Machinurbiumba ahol egyetemre járt, majd Saxumirán alapított saját vállalkozást és színesfémekkel kereskedett, már csak karnyújtásnyira volt a kormányzóságtól. Harmincöt évesen kinevezték kormányzónak és megkapta a Lapis címet. Rá hat évre pedig lovaggá ütötték.

Dolus keménykezû uralkodó. Uralkodása alatt teljesen átformálta Saxumira felszínét. A valaha elvadult, rusztikus sziget mára már inkább egy hatalmas összefüggõ ipari telepre hasonlít. A sziget közepén a víztárolót kimélyítette és sok másik apró tavat hozatott létre ahol haltenyésztésbe fogott. A sok elszórt teherkikötõbõl két gigászi létesítményt építetett a sziget két pontján.
Dolus szenvedélyesen vonzódik az ékszerekhez. Néha több kiló aranyat is visel. E mellett nagy mûkedvelõ, a Szobor Park felújítása is az õ nevéhez fûzhetõ.

Bár Machinurbium szigetén nevelkedett, számos külsõ és belsõ dologban hasonlít Saxumira lakosaira. Szeme halványkék, a bõre fakószürke, haja is egészen világosszõke, itt-ott már õszülget. Válla széles, a hirtelen jött jólét miatt nem kis súlyfelesleggel rendelkezik, magassága átlagosnak mondható. Arca kerek, apró szemei eltûnnek bozontos szemöldöke árnyékában, szája széles.
Zord természetû, hirtelen haragú uralkodó, viszont ha a szükség úgy hozza képes meghunyászkodni. Kissé gerinctelen, ha kell talpat is nyal, hogy elérje a célját.
Humorérzéke viszonylag fejlett, bár gyakran fullad közhelyekbe. Hihetetlen makacs, csupán néhány ritka arany ékszer, esetleg egy antik faragott mûtárgy tudja meglágyítani a szívét. Hiába a sikeres karrier mégis mindig kétségek gyötrik, többet akar. Sem magával, sem a környezetével nem elégedett. Néha félrevonul a dolgozószobájába és csak napok elteltével jön elõ.

Az emberi kapcsolatok mindig távol álltak a kormányzótól. Szerinte a kapcsolatok nem csak a szívet, az elmét is lágyítják. Ennek ellenére 25 éve mégis szerelembe esett a szõrös szívû kormányzó. A Fluctus Marmorei dinasztia egy tagja iránt táplált az akkor még csak 21 éves Dolus gyengéd érzelmeket. A hölgyel még Viridosián ismerkedett össze. A kapcsolat viszont a plátói szerelemnél nem fajult tovább. A nõ Viridosia kormányzójának felesége volt, és nem tartott igényt a zöldfülü Dolusra.
Talán épp emiatt a hírhedten szigorú uralkodó némiképp elérzékenyülni látszik, ha Viridosia uralkodójáról, a bájos hölgy lányáról, Dispelláról van szó.

Szabad perceiben a kandalló elõtt ül kényelmes karosszékében és olvas. Néha meglátogatja Saxumira halastavait és pecázgat, természetesen ilyenkor nem visel aranyat, amúgy állandó tartozéka súlyos karkötõje, pecsétgyûrûje, és három legkedvesebb nyaklánca, a legnagyobbon (és súlyosabbon) a sziget jelképes kulcsa lóg.



Majd rajzolok :Ð

[Bari]

Saxumira szigetén él szüleivel anyja Viridosia szigetén születt, apja pedig Machinurbium szigetén latta meg a napvilágot. Azért költöztek erre a szigetre, mert apja, Cerberus mindenképp a sziklákkal szeretett volna foglalkozni és kimenekülni Machinurbiumról. Felesége, Iola pedig annyira beleszerett, hogy hajlandó volt követni õt, elhagyva addigi otthonát, életét.

A fiúk bár egyiküjük se Saxumirai származású hasonlít a sziget lakosaira, szõke haját és barna bõrét apjától örökölte, gyorsaságát és kék szemét anyjától. Közepes magaságú lett, ami nem csoda, hisz anyja mindössze 135 centiméter, apja pedig 225 cm. (úúúh...) Így õ 190 centiméteres magasságra nõtt meg. A sok munkától izomzata jól kifejlödõtt így büszkén mutagatja a környékbeli lányoknak.

Nagyon megbízhatatlan és ravasz ha a nõk megszerzéséról van szó, egy nagy szoknyavadász aki sose volt hûséges. Amúgy nagyon nagyon bárgyú tud lenni, kedvenc beszéd témája a kõ, és undorodik a víztõl, nem tud úszni és nem szereti a fákat se. Nagy férfi létére csak húst hajlandó enni, így szegény anyja kénytelen több húst venni, mint egy átlagos család.

Bár Tlaloc végtelenül türelmes és nyugodt, és okosabb, mint Saxumira lakói általában másokkal szellemi képességekben nem veheti fel a versenyt. Céljai nincsenek, és sose voltak, legszívesebben csak a kövekkel és a lányokkal foglalkozna.

Szeret fogadni, és még gyengébb értelmi képességû társaival szemben is mindig csak veszít, egszer majdnem elveszítette a nehezen megszerzett nagy házukat is.

Tlalocnak hosszú szõke haja van, cofban hordja és kék szeme, egy vágás található az arcán, amit sokan nagyon férfiasnak tartanak, nagyon büszke is rá. Így rtértünk Tlaloc második fontos tulajdonságára amia be képzeltség. Más férfiakat nagyon sokszor lenézi, mert különbnek érzi magát mindenkinél. Õ avilág közepe, egy nagy egoista.

Vannak barátai, de nagyon sokan nem kedvelik, fõleg nagy tivornyái miatt. Szülei probálták visszafogni, de nem sikerült, éli a saját életét. Amihez mindeképp tartozik egy nõ, mivel nem tud fõzni, olvasni, írni, rajzolni, éneklni, táncolni. Csak a csábításban és a fizikai munkában jó.


Szülei elég módosak, családi vállalkozásuk kinõtte magát ésnár jóval többen dolgozznak, egyik legnagyobb kõizé lett a szigeten, amelyre apja Cerberus nagyon büszke.

(Íme egy rajz róla, ami kifejezi tulajdonságait)
img56.imageshack.us/img56/6418/tlaloc1uq.png

[Khim]

köszi <3 ;D

[Bari]

hhh ;Ð
megtiszteltetés lesz a szigeteden lakni. ;D

[Isobel]

Dispella de Fluctus Marmorei

Dispella a viridosiai uralkodódinasztia sarjaként látta meg a napvilágot. Édesanyja és édesapja korai halála miatt nagyapja – Ingemino, az akkori kormányzó - vette magához az alig három éves kislányt, így a gyermek alig tanult meg beszélni, máris az uralkodói szék egyetlen örököseként emlegették. Anyagi gondjai így sohasem akadtak, annál inkább problémát okozott a kisgyerek felkészítése a kormányzóságra. A Fluctus Marmorei dinasztia már évszázados hagyományokkal rendelkezett, ezek elsajátítása jó pár évbe tellett az ifjú trónörökös számára. Népe leggyakrabban ûzött foglalkozását, a gyíkpásztorságot ellenben hamar elsajátította, mivel az istenek kiemelkedõ tehetséggel áldották meg a gyíkok tereléséhez elengedhetetlen égerflóta használatát illetõen.
Nagyapja gondoskodott a taníttatásáról is, Machinurbum szigetérõl hívott tanítókat, így Dispella jártasságot szerzett a szigetvilághoz kötõdõ tudományokban, mind a történelemben, mind a kereskedelemben, mind pedig az uralkodói ismeretekben. Viszont az, hogy tényleg megismerje a szigeteket, hidegen hagyta, így hát nem utazgatott, maradt szeretett hazájában, Viridosiában.

Tizenkét esztendõs volt, amikor Ingemino megbetegedett, majd egy évvel késõbb elhunyt, így Dispella rendkívül fiatalon, mindössze tizenhárom évesen került a trónra. Nagyapja meghagyta, hogy amíg tizenhatodik életévét be nem tölti, a tényleges irányítás hajdani tanácsadója, Vectigus kezében legyen, unokája csak névleg lehet uralkodó. Vectigus erõs kezû, erényes uralkodónak bizonyult, Dispella azonban nem vette jó néven, hogy tisztségével más él, ezért kísérletet tett a tanácsadó félreállítására. A férfi erõsebbnek bizonyult, mint ahogy a kislány várta, ezért Dispella népéhez fordult, hogy a viridosiaiak segítségével távolíthassa el Vectigust, de a sziget lakói inkább a tanácsadóhoz fordultak. Dispella végül egy óriásgyík - állítások szerint egy hatalmas ossidolo gyík - segítségével vetett véget a férfi uralmának - és egyúttal életének.

A viridosiaiak kétkedve fordultak új irányítójuk felé, igaz Dispella tanult volt és magában hordozta a Fluctus Marmoreiek legtöbb erõsségét, de ellene szólt fiatalsága és gátlástalansága, valamint a rendkívül csekély diplomáciai érzék, amelynek birtokában állt. Míg Vectigus élt, addig virágzott a kereskedelem, Dispella viszont nem mutatott hajlandóságot az egyéb szigetekkel való kapcsolatok továbbépítésére így a kereskedelem – az ifjú kormányzó széleskörû ismeretinek ellenére – hanyatlani látszott.
Annál nagyobb hangsúly került a viridosiai kultúrára, újra megnyitotta kapuit a Céh, mely magába foglalta a sziget kézmûveseit, újra megkezdõdött a kiváló minõségû dísztárgyak gyártása. Ezen kívül az elhalálozások száma is csökkenni kezdett, mivel nem hoztak be kétes eredetû élelmiszert, csak a helyi táplálékokon életek.
A fordulatot a vízkészletek kimerülése hozta meg, Dispella vonakodva bár, de felvette a kapcsolatot Saxumirával és tárgyalásokat folytatott Dolus de Lapis Prudens kormányzóval. Késõbb Machinurbummal is tárgyalni kezdett, mivel a fõsziget lakosai igényt tartottak az egyedi dísztárgyakra valamint az értékes fûszerekre. A kereskedelem pár év alatt elérte az Ingemino korabeli szintet. Az akkor már tizennyolc esztendõs Dispella kölcsönöket vett fel a királytól, melyet a fakitermeléshez szükséges gépekre költött, forradalmasította ezáltal ezt az iparágat is. A kölcsönt nem egészen egy év leforgása alatt vissza tudta fizetni és Viridosát újra sikerült a faipar fellegvárává tennie, megelõzve a kereskedelmi hullámvölgy ideje alatt élre tört Venefitiát.

Dispellát tizenkilenc évesen ütötték lovaggá. A lovagok többsége nem értett egyet a döntéssel, tartottak a kormányzó gátlástalan és törtetõ magatartásától. Sokan úgy tartották, hogy lovagi címét csupán elbûvölõ arcáért kapta, nem pedig azért mert valóban méltó rá. A Viridosiai gazdaság azonban tovább fejlõdött, így többen elismerték a kormányzó érdemességét címére.

A jelenleg huszonhárom esztendõs Dispella le sem tagadhatná származását. Sötétbarna hullámos haja a válláig ér, arca kerek, szürke szemei viszonylag aprók, szája kicsi, orra hegyes, magassága 127 cm, alkata tipikus viridosiai, szemöldöke ívelt, szeme alatt egy anyajegy van.

kepfeltoltes.hu/060630/dis_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

[Mr. Swapbomslime]

Exigusián született, egész pontosan Azúriában. Szülei kedvesek, megértõk, és nem utolsó sorban végtelenül szerények és alacsonyak voltak, zokni, sapka, és sálkötõ családi kötészetet folytattak (a meleg idõjárás miatt nem túl jövedelmezõ, de a felsõbb körök, és az értelmetlen egzotikumok kedvelõinek annál csábítóbb termékeket elõállító vállalkozásnak bizonyult.) A várttól gyökeresen eltérõen hõsünk (anyakönyvezett nevén Zoknis Morisz) kész kis óriássá nõtte ki magát. Már gyerekkorában egészen magas, széles vállú, és igencsak izmos volt, ugyanakkor (megmagyarázhatatlan okokból kifolyólag) agyilag a legszebb kötött zoknikat súrolták képességei (ha úgy tetszik, tök hülye volt), mindazonáltal együgyûsége szüleitõl örökölt kedves és nyugodt természettel párosult. Elemi idiotizmusa egyfajta gyökeres jóakarattal keveredve egy rettentõ kolosszus küllemû, báránylelkû felnõtté érlelte a fiút. A családi vállalkozásból kifolyólag megtanult zoknikat kötni (nagyon szereti is, minden nap köt, ha teheti), de pár éve elérte, hogy igazi szenvedélyének, a fõzésnek élhessen. A strandon nyitott egy kis szabadtéri fõzõbódét, ami (bár nem hozta a várt sikert, de) mindenki megelégedésére egész finom falatokat szolgáltatott a vevõknek (ha szabad megjegyeznem, a diós-rákos lepénye egyszerûen mennyei...) Fizetésének kiegészítésére hétfõn, szerdán, és csütörtökön reggel fél héttõl tizenegy óráig egy amatõr testõrgárda tagjaként dolgozott, nem is rosszul (egyedül eltakarta az összes megrendelõt). Sajnos azonban, mint minden szép és jó, eme lenyûgözõen egyszerû elme is tartalmazott egy-két hibát, úgymond elmebajt. Idõnként (nem tudni, miért) Morisz más lénynek képzeli magát, mint ami. Egész pontosan két fajta ilyen állapot van- amikor sárkányként, és amikor elefántként viselkedik. Ez a megmagyarázhatatlan (és szokatlanul ritka) agybaj erõsen visszavetette az egyébként barátkozásra kimondottan hajlamos huszonhat éves fiatalember szociális viszonyait.
Tehát, alkatilag termetes, súrolja a két métert, izmos (nem pocakos), bárgyú és kedves fejû, félhosszú hajú, huszonhat éves férfiú, fõállásban szakács…

kép:
kepfeltoltes.hu/060702/karakteremmm_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

[Mr. Swapbomslime]

Uramatyám most olvasom Bariét ez durva.

[Bari]

a férfikarakteri hasonlóságok ? :Ð

[Lw]

Meton Arboreus du Aquator

Exigusia kormányzója mindig is híres volt kiemelkedő szerencséjéről, s ennek nagy szerepe volt abban, hogy a férfi most a sziget élén állhat. De nézzük csak milyen volt az út, amely idáig elvezette.

Meton édesanyja Machinurbiumból származott, apja Saximuriai volt. A szülők házasság után az édesanya szigetére költöztek, az egyik nagyobb városba és gyermekük is itt látta meg a napvilágot. Meton tehát ezen a szigeten nevelkedett, és gyermekkora nem nevezhető idillinek.Mikor a fiú négy éves volt, édesapa által vezetett vállalat csődbe ment, s ezután mindkét szülő egy laboresiai gyárban dolgozott, mellyel ugyan fenn tudták tartani a családot, viszont a kis Metonra szinte alig jutott idejük. A fiú így már korán elhatárolódott szüleitől, s idősebb korában nagyon könnyen keveredett a nem megfelelő társaságba. Még alig töltötte be tizenharmadik esztendejét, de már tagja volt a város rejtőzködő tolvajcéhének. Fiatalsága és tapasztalatlansága miatt azonban többnyire az idősebb tagok segítőjeként szolgált a tolvajlások alkalmával, ugyanakkor áltagon fölüli szerencséje miatt hasznos "munkaerőnek" bizonyult, s több barátot is szerezett társai között.
Szüleivel, s ezzel együtt az iskolával 15 esztendősen szakította meg a kapcsolatot, mikor a céhnek gondjai támadtak, és sürgősen el kellett hagyniuk a szigetet. Meton szó nélkül hagyta ott szüleit, akiket egyébként is elég ritkán látott.
A tolvajok ideiglenesen Viridosia szigetén állapodtak meg, itt azonban váratlan fordulatra került sor. Itt már mindegyik tag számára világossá vált, hogy miért kellett otthagyniuk eddigi főhadiszállásukat. Nem csupán egyszerű lebukásról volt szó, a céht elárulták, s a Machinurbiumi hatóságok a nyomukban voltak, s csak idő kérdése volt, hogy mikor terjesztik ki a körözést a környező szigetekre is. A bandának tehát nem volt vesztegetnivaló ideje, s a könnyebb haladás érdekében úgy döntöttek, megszabadulnak pár kolonctól a nyakukon, és a lehető legegyszerűbb eszközhöz folyamodtak: az egyik éjjel meggyilkolták a nélkülözhető, legtapasztalatlanabb és legfiatalabb társaikat. Ugyan Meton is ebbe a kategóriába tartozott, viszont hozzá a vezetőség kivételesen nagy remények fűzött, ezért részesült abban a "kegyben", hogy ő volt az egyik, akinek részt kellett vennie a gyilkosságokban. A fiú ugyan szó nélkül elfogadta ezt, ugyanakkor ő is tartogatott egy meglepetést a tarsolyában, s mikor elérkezett az idő, az utolsó pillanatban elmenekültek legjobb barátjával akit sikerült beavatnia a titokba. A céh másnap hajnalban továbbindult, s Meton Viridosián maradt. Az első napokban ugyan szorongott az esetleges későbbi megtorlás miatt, de szerencséje nem hagyta cserben: a Machinurbiumi hatóság elkapta a tolvajokat, s a banda megszűnt létezni; Meton pedig gond nélkül kezdhette újra életét, Viridosia dzsungeleiről azonban nem sokat tudott. Végül barátjával együtt a legkézenfekvőbb megoldást választották: gyíkpásztornak álltak. A kezdetek ugyan nehezen mentek, mivel a gyíkok terelgetése s nevelése még a sziget őslakosai közül is sokak számára igencsak kemény feladat, de végül sikerült mindkettejüknek úgy-ahogy elsajátítaniuk a megfelelő módszereket. Balesetek persze mindig előfordulnak, Metont pedig most az egyszer cserbenhagyta híres szerencséje: egy nagytermetű, megvadult gyíkkal folytatott küzdelem során a fiú bal szemét súlyos sérülés érte, s innentől kezdve arra a szemére elvesztette látását. Meton nyolc évig élt így Viridosián, mely évek a kicsapongásoktól sem voltak mentesek, azonban 23 éves korára sikerült annyi pénzt szereznie, amivel úgy érezte hogy érdemes ismét próbára tennie szerencséjét, így kocsit bérelt, és Exigusia szigetére repült. Úticélja Azúria városa volt, azon belül is a híres kaszinók, ahol mindent egy lapra tett föl. Szerencséje ismét a segítségére sietett: egy éjszaka alatt dúsgazdaggá vált. Másnap rögtön azt kutatta, hogyan hasznosíthatná hirtelen szerzett vagyonát A vendéglátás és turizmus már rég túltelítödött a szigeten, ezért figyelmét az elhanyagoltabb halászfalvak felé fordította. Házat vásárolt az egyik nagyobb településen, majd pénzét a halászatba fektette, segítségével be tudtak ruházni korszerűbb, Machinurbiumbi fejlesztésű felszereléskre, s később egy halfeldolgozó üzemet is alapított, felvirágoztatva ezzel az Exigusiai halexportot. Ezek után nemsokkal megválasztották a halászfalvak együttes polgálmesterévé. Ekkor már 36 éves volt. Irányítói évei gondtalanul teltek, nagy népszerűségre tett szert a lakosok között, hiszen befektetései megkönnyítették munkájukat. Öt évvel később, egy Lemúriában rendezett estélyen, melyre ő is hivatalos volt, ismerkedett meg az oázisvárosok vezetőjének lányával. Az fiatal teremtés hamar megragadta a figyelmét a férfinak visszahúzódó, ugyanakkor kedves és gondoskodó természetével. A lány viszonozni látszott ezt az érdeklődést, így alig egy év múlva Meton feleségül vette a nála húsz évvel fiatalabb Clementiát. Ezzel jó kapcsolatokat alakított ki az oázisvárosokkal is.
Két évvel ezután tört ki a botrány a sziget eddigi uralkodója, Sir Ake eltűnése miatt. Mivel Exigusia nem maradhatott kormányzó nélkül, a főbb városok képviselői összeültek Ireneszben egy tanácskozásra, melynek végén, mivel senki nem mutatott különösebb hajlandóságot arra, hogy egy ekkora felelősséget magára vállaljon, Meton került ki kormányzóként, s megkapta az Aquator címet, majd lovaggá is ütötték.
A pánik hamarosan megszűnni látszott, az emberek megnyugodtak, hogy szigetük nem maradt kormányzó nélkül. Akadnak persze olyanok is, akik ellenzik hogy a férfi legyen a sziget irányítója, ők úgy tartják hogy Meton mégicsak egy jöttment, aki szinte a semmiből bukkant fel a szigeten,s még abban is kételkednek, hogy legális úton szerezte azt a pénzt, amivel belekezdett kezdeti vállalkozásába. Meton lezser és társaságkedvelő jelleme megfelelőnek látszik arra, hogy egy ilyen üdülősziget irányítását magára vállalja, ugyanakkor azt már kétségbe lehetne vonni, hogy egy nagyobb felelőséggel járó szigetet sikeresn tudna-e kormányozni. Azonkívűl egyesek sokszor kiszámíthatatlannak tartják, mivel a kormányzó igencsak vakon bízik szerencséjében, s emiatt olyan kockázatos dolgokra is vállalkozik, melyekhez mások csak biztosabb háttérel kezdenének hozzá. Noha szerencséjében egyetlen egyszer csalatkozott eddigi életében, soha nem lehet biztosra megmondani, hogy ez mikor fog bekövetkezni legközelebb. Mindezen vakmerősége, és olykori megbízhatatlansága, látszólagos felelőtlensége ellenére jó szándékú, s szeretné megtartani a szigetnek azt a pozícióját, amit Sir Ake és az az előtt előtti irányítók uralkodása során mondhatott magáénak. A tolvajbandában töltött múltját mindenesetre szeretné eltitkolni a nyílvánosság elől, s ebbe a titkába még feleségét sem avatta be.

Meton a kinevezése után feleségével együtt Ireneszbe költözött, a halászfalvak irányítását is innen látja el, ugyanakkor szüksége volt kinevezni valakit az ottani helyére. A diplomáciai kapcsolatokat tartja a legfontosabbnak, hiszen a szigetnek szüksége van arra, hogy minél többen nyaraljanak itt, ugyanakkor sok nyersanyagból is behozatalra szorul, ezért leginkább Machinurbiummal, Saxumirával és Viridosiával ápol kapcsolatokat, de Venefitiára is próbál jó hatást gyakorolni. Közvetlen természete segítségére van ebben, ugyanakkor egyes uralkodókban ellenszenvet válthat ki az a néha elég komolytalan nézet, mellyel a világ dolgait szemléli. A hölgyekkel általában udvarias, néha kissé behízelgő, bár jelenleg nem áll szándékában megcsalni kis feleségét.

Meton alkaltilag nyúlánk, magas és vékony, mely tulajdonságát valószínűleg anyjától örökölhette. Arca napbarnított, mint a szigetlakók nagy részének, haját az átlagosnál kicsivel hosszabbra hagyja mind a mai napig, melynek vörös szálai között már felfedezhető jópár ősz tincs is. Sebesült szemét fekete bőrből készült kis szemfedő takarja. Szabadidejét legszívesebben feleségével tölti együtt, pipázgat, a tengerparton henyél vagy pecázik, esetleg olvas. Van egy papagája is, akit itt szerzett a szigeten, s általában a vállán csücsül.

és firkák:
img89.imageshack.us/img89/8350/meton4ri.jpg

ezen meg a feleségével van aki nem ennyire nagyon apró csak így kifejezőbb volt ;D
www.kepfeltoltes.hu/060701/metonfeles_g_vel_copy_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

[lorelen]

Név: Elenor Elengaer("barátai" Elennek becézik)
Faj: elf
Sziget:Venefitia
Foglalkozás:mágustanonc
Kor: 61év
Tulajdonságok:
Külsõ: kb 165cm magas,combig ésõ nyílegyenes barna hajjal(általában felkötve), egyenes kissé bozontos szemöldökkel, nagy zöld szemekkel,enyhén lefelé görbülõ szájjal,finom egyenes arcélekkel.
alkata: karcsú, de nem gebe, lábai kissé rövidek
Belsõ:bizalmatlan, büszke, makacs,okoskodó,néha idegesítõen kíváncsi->sokszor(kíváncsiságból) kémkedik mások után. Az erdõben, és amikor egyedül van viszont egész más tulajdonságai kerülnek elõtérbe.
Képességek: gyors felfogású, érzékszervei kitûnõek, szerencsétlen,mindíg felborít vagy eltör valkamit,jó a beszédkészsége,nagyon jól rajzol.
Hobbi:(aziskell)járkálás az erdõkben,állatok megfigyelése és lerajzolása, zenélés lanton,hülye viccek kitalálása,filozofálás az élet nagy dolgairól.

Története:

Elenor Venefitia déli erdõiben egy kis faházban született a Nagy-tó mellett.Szülei Lenora és Gorvius Elengaer. Szüleirõl mindössze ennyit tud, mivel anyja meghalt miközben õ született. Apja pedig összetörve elmenekült a szigetrõl, és a gyereket a kikötõben hagyta. Pár óra múlva egy odaérkezõ mágusnõ találta meg Elenort, és vállalta a kicsi gondozását.Az egyetlen lény akiben teljesen megbízik, az a bizonyos mágusnõ, Helia,akit anyjának tart. Helia megpróbált mesélni Elenornak szüleirõl de a lányt nem zaklatta a dolog, mondván, hogy a múlt neki nem számít. E közlés ellenére mély sebet hagyott benne hogy nem ismerte saját szüleit.
Amikor Elenor 25 éves lett, Helia úgy ítélte meg hogy képességeit a mágiában használhatná ki a legjobban ezért mágustanoncnak adta Elent.A lány hamar összeismerkedett a többi tanonccal, de távolságtartó és bizalmatlan maradt."Mindíg van köztünk két lépés távolság, nem tartozom oda, és ezt én tudom a legjobban."
A szobája fala tele van különféle varázslények rajzolt és színezett képeivel, leírásaival.A tankönyveit színsorrendben rendezi el a polcokon így minden könyvnek saját helye van erre a rendszerre nagyon vigyáz, mert különben öszekavarja saját magát, és még a könyvei között sem tud eligazodni. A lantját mindíg egyik sarokból a másikba pakolgatja, a befejezetlen rajzai és ceruzái pedig általában szanaszét hevernek a szobában. Szóval amíg nem talál eg praktikus rendszert dolgainak addik rendetlenség van. Ez a fejében is érvényes. Szüleit felpakolta egy képzeletbeli polcra egy sötét szobában, és rázárta az ajtót.
Mindennek ellenére a humorérzéke megmaradt, bár vicei nem mindíg szalonképesek.

[lorelen]

Itt a mester karakterem.;D Remélem nem baj hogy így kezd, mert kellett egy mester is a tanítványhoz meg annyira szerettem volna megírni, szóval ha nemtecc akkor szóljatok.

Helia Baragol Caranbrethil

Történet:Helia Venefitia szigetén született, Tóváros kötnyékén.Anyja fakertész, apja fakitermelõ volt, de a szülei jelentõsebb pálkyát szántak a kis Heliának.
Különleges képességei már 5 éves korában jelentkeztek: a barátaival játszott az erdõben, és beleesett az áradó folyóba. A kicsit 5 óra múlva halászták ki a folyóból. Míg más gyerek megfulladt volna, neki semmi baja nem volt,csak kicsit megilyedt.Sokak szerint megvédte magát, de ez mai napig relytély A szüleiben ekkor vált nyilvánvalóvá hogy a gyereket az istenek mágusnak szánták, ígyhát már 15 évesen mágustanoncnak adták.
Helia forrófejû gyerek volt, és mindent a saját módján akart megoldani.Mindíg a legegyszerûbb megoldást kereste, és szeretett egyedül rájönni a dolgokra.Hetvenhét évesen mestere egyik legkiválóbb tanítványaként fejezte be az iskolát és miután pár hónapot szülei birtokán a Brethil Fagondozó,Fatermesztõ és Fakertészképzõ Iskolájában töltött, elindult hogy felfedezze más szigetek élõvilágát, és lakóit. Varázstudományát többnyire gyógyításra használta.Útjából két évet Exigusia sziget Irenesz városának közkórházában töltött, ahol az egyetlen varázzsal gyógyító elfként dolgozott.
Ezután a központi szigetre költözött, de csak pár hónapig maradt, mert a párbajok és a pénzügy nem tudta lekötni, bár a királyi udvart annál érdekesebbnek tartotta, de inkább tovább állt.
Több mint három évet töltött Saxumira szigetén az ottani ékírás tudományánsk, és történelmének tanulmányozásával, elsajátításával, majd hazafelé vette az irányt Venefitiára. Szüleitõl értesült a mágiaoktatás összeomlásáról. A sziget öreg tapasztalt varázslói közül többen is meghaltak az elmúlt évek során így egyre kevesebb mágust tudtak a szigeten tanítani. Helia elhatározta hogy változtat a helyzeten, és emberi mintára tömegiskolát nyitott egy düledezõ kastélyban, amit tapasztaltabb fõmágusok segítségével, mágiával épített újjá. A sziget mágusai közül nem sokan támogaták az ötletet, de minenki belátta hogy erre van szükség, és segítséget nyújtottak a fiatal mágusnak.
Az évek egyre teltek. Az akkor száztíz éves Helia az iskola számára indult felszereléseket venni Machinurbiumba. Hazatérésével amint kiszállt a kocsijából élete gyökeresen megváltozott. Egy kosarat látott meg letéve a kikötõ várójába amiben egy gyerek volt, mindössze egy cégulával: Elenor Elengaer. Helia ledöbbent. Ismerte a szülõket. Az apja birtokán dolgoztak. Mint késõbb kiderült az anya meghalt szülés közben, az apa pedig eltûnt.
A hatóságok szerint kijelentkezett a szigetrõl.

Tulajdonságok:
Külsõ: Magassága átlagos, szeme világoskék, haja:lapockáig érõ fekete,fülei hegyesek,alkata: tömzsi kicsit, de nem dagadt, szemei:kerekek és nagyok, szája:széles, orra:kicsit kappós, szemöldöke:íves, szép nembozontos
Belsõ: bölcs, megfontolt,figyelmes,de még mindíg fiatalnak számít úgyhogy hallgat az idõsebbekre,jó emberismerõ,alapos, megértõ,végtelenül kíváncsi
Képésségek: fizikailag átlagos, szellemileg: tanulékony,gyors gondolkodású,átlagon felüli a memóriája, megérzései, megállapításai általában helyesek.
Egyéb: Mágushoz és elfhez képest a viselkedése gyerekes, pedig elég sok idõt töltött otthonától távol.Jelleme(ismeretlen okokból) inkább hasonlít egy emberére.Sokak szerint útjai során változott meg a természete,vannak akik szerint így született.Imádja a zenét de rettenetes hangja van, hangszerekhez pedig nemnagyon ért úgyhogy inkább csak hallgatja.

Ért a gyógyításgoz, a növényekhez, a mágiahasználathoz, érdeklik az emberi tudományok, a történelem, és a különleges írások.
Szeret relytvényeket, és logikai feladatokat megoldani.

Nagyon nem ért a fizikai harchoz, a lopakodáshoz, az erdõben úgy közlekedik mint egy szokványos ember, zajt csap, mert nem tud lopakodni, ez egy elf szábára pedig eléggé nagy szégyen, de általában megbocsátanak neki.

[havoc]

Noalesh 16 éves, Saxumira szigetén lakó emberlány.A szigeten hallható szóbeszéd szerint 16 évvel ezelőtt egy helyi,kőfaragó remete,Barzach épp munkáját végezte,amikor megrepedt egy hatalmas, /talán mágiával megbabonázott?/ szikla, s melynek belsejében egy csecsemőt talált.Ő volt ugyebár Noalesh,s akit az imént említett remete nevelt föl.Nevelője azonban 6 éves korában meghalt,pontosabban eltűnt.Magas,kb. 178 cm,combig érő egyenes fekete haja és nagy zöld szemei vannak dús fekete szempillákkal.Szája telt,piros.Bőre rózsaszínes.Testfelépítése igencsak eltér Saxumira lakoséitól: vékony,törékeny alkatú lány,aki azonban rendkívül talpraesett,ami főleg évtizedes önállóságából ered.Minden problémát megold.Ékíró munkát végez,fiatal kora ellenére ő az egyik legnagyobb becsben tartott ékíró a szigeten.
Nagy vágya,hogy megkeresse szüleit,illetve egy icipici házikó valahol egy nagy erdő közepén.Szülei megkeresése érdekében akár még harcolni is kész,titokban gyakran gyakorolja a harcmesterséget.
További jellemzői:alapvetően bátor,de visszafogott,bár akiben megbízik azzal igen bőszavú /ilyen azonban igen kevés van/.Különleges köveket gyűjt,a kövek a legjobb barátai,bár erős vonzalmat érez a fák iránt,amik azonban Saxumirán nincsenek.Idegennek érzi magát a szigeten,de igaz barátokat keres.
Neve új hajtást jelent.

Majd lesz rajz is Ha még vmi eszembe jut javítok.Remélem jó lesz ;D

modify:

Rajzoook

Arca:www.kepfeltoltes.hu/060702/Cam000251_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
Egész:www.kepfeltoltes.hu/060702/Cam000252_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

Nemvalami jó minőség mert szkenner nincs így ezek telefonos képek.Szegény kicsit ijesztő lett ;D